2017. november 29., szerda

2017. november 28., kedd

A mi Józsink

2018. december 8–án érkezik az Élet.történetek.hu színházi sorozat harmadik része, A mi Józsink és Erzsike címmel, melyben Lázár Katit Keresztes Tamás, majd Epres Attilát Pelsőczy Réka rendezi. Az Orlai Produkció színházi sorozata ősz óta látható a Mozsár Műhelyben, amelyben, egyedülálló módon Lengyel Nagy Anna szerző történeteit színpadra adaptálva láthatja a közönség. Az első két részben, Egri Kati és Eri Márta, majd Borbély Alexandra és Ullmann Mónika mutatják be a hétköznapi emberek nem hétköznapi történeteit. A harmadik rész ezt kívánja folytatni.

Az előadás kapcsán Leiner Tímea beszélgetett Epres Attilával:


„A legegyszerűbb emberek mögött is fantasztikus történetek lapulhatnak.” – Epres Attilával beszélgettünk az Élet.Történetek.hu következő premierje kapcsán

A napokban kerül a nézők elé az Élet.Történetek.hu című színdarab újabb, harmadik epizódja. Az Orlai Produkciós Iroda színházi sorozata kora ősz óta látható a Mozsár Műhelyben, benne egyedülálló módon Lengyel Nagy Anna való életből vett történeteit nézheti mg színpadra adaptálva a közönség. A december 8–án bemutatásra kerülő A mi Józsink című darab főszereplőjével, Epres Attilával beszélgettünk színházról, valóságról és a történetekről, amelyek a kettőt összekötik.

Hogyan és mikor találkozott először az Élet.Történetek.hu sorozattal?
Régóta ismerem, sőt régóta rajongója vagyok ezeknek a történeteknek. Nagyon szerettem annak idején Lengyel Nagy Anna Embermesék sorozatát a Kossuth Rádióban, a színházi előadások pedig ennek a fantasztikus gyűjteménynek egy részét dolgozzák fel. Régebben sokat autóztam éjjel, szinte mindig hallgattam a műsort. Mindig azokat a beszélgetéseket szerettem legjobban, amelyek közvetlen, személyes élményeket, emberi sorsokat feldolgozó történeteket tártak elénk. Talán azért áll közel hozzám ez az őszinte műfaj, mert valahol maga, a színház is erről szól. 

Nyilván ez is közrejátszik abban, hogy szívesen vállal szerepet dokumentarista előadásokban. Az Élet.Történetek.hu előtt láthattuk már az azóta többszörösen is díjazott Diggerdrájverben.
Három éve kezdtem játszani a Diggerdrájvert, ez az előadás egy blog alapján készült. Egy Angilában markológépen dolgozó, fantasztikusan tehetséges magyar férfi írásai alapján állította össze a történetet Bagossy László rendező. Rendkívül személyes történet, egyfajta véleménynyilvánítás a világ dolgairól és azon belül is egy ember sorsáról. Azt hiszem a „Mi Józsink” is effajta előadás lesz, a Diggerdrájverhez hasonló érzelmi töltettel, őszinteséggel, valamint írói és színházi eszközökkel. 

Mennyire érzi magáénak „A mi Józsink” sztorit, amelyet játszani fog az Élet.Történetek.hu  sorozat következő premierjén?
„A mi Józsink” arról szól, hogyan lesz egy nagyon szegény sorsú emberből az a „valaki”, aki még a rettegett Vezérnek is parancsolni tud. Elképesztő utat jár be, a disznóólak mellől a saját csillogó luxusautójáig repíti a sorsa. Az egész világ a feje tetejére állt Józsi életében, ráadásul a közép-kelet-európai történelem olyan korszakában történik mindez, amikor nem nagyon volt esélye a kitörésre senkinek. Furcsa helyekre veti a sorsa, mind térben, mind időben és a darabban – ahogy az eredeti rádiós beszélgetésben is – ezekre emlékszik vissza. Ha jól belegondolok, több párhuzamot is találok Józsi és a saját történetem között. Nyilván én nem jártam be ilyen szélsőségesen meredek életutat, de magam is vidékről költöztem Budapestre, az én életem is sokszor vett váratlan és néhány esetben nem túl pozitív fordulatot, rengeteg mindent megéltem és remélem még fogok is. 

Egy színésznek nehezebb feladat egy olyan történetet előadnia, amiről tudja, hogy az a valóságban is megtörtént? Másként áll hozzá ehhez a feladathoz?
Nagyon más feladat. Ilyenkor nem egy elképzelt alakot próbál „kitölteni” az ember, ahogy az általában történik. Csortos Gyula úgy fogalmazta meg egyszer, hogy amikor elkezdünk ismerkedni a szereppel egy olvasópróbán, akkor azt úgy kell elképzelni, hogy az egy hatalmas, három-négy méteres alak, nekünk pedig azt kell megtöltenünk személyiséggel. A valódi emberek igaz történetei talán még tartalmasabbak, még egy kicsit többet kell dolgoznunk vele. A való élet mindig sokkal színesebb és sokkal váratlanabb fordulatokra képes, mint azt bárki valaha is elképzelte. A legegyszerűbb emberek mögött is fantasztikus történetek lapulhatnak.

A feladat talán még nehezebb azzal, hogy monodrámáról van szó. 
Igen, egészséges adrenalinszint emelkedést és vele együtt talán még jobb játékot hoz ki az emberből egy monodráma. Kevés inger éri az embert, nincsenek társak, díszletek is csak kevés, szinte csak magára támaszkodhat, csak magában bízhat az ember. Feszült figyelemre, fokozott koncentrációra van szükség, végig nagyon ott kell lenni fejben, hiszen csak rajtunk múlik az előadás.

A Diggerdrájver esetében szándékosan nem találkozott a történet valódi főhősével, a blog írójával. Józsiról, az Élet.Történetek.hu aktuális főhőséről tud valami?
Valóban, a Diggerdrájver esetében nem szerettem volna találkozni a blog írójával, mert nem szerettem volna, ha befolyásol a szerep megformálásában az, hogy megismerem őt. Amikor már magamévá tettem a történetet, a szerepet, örömmel találkoztam a blog írójával, aki természetesen kicsit sem hasonlított rám. Józsiról egyelőre keveset tudok. Lengyel Nagy Anna, a darab írója azt mondta, ez egy régi történet, valamikor a 80-as években rögzítette. A bácsi, akitől hallotta, már akkor is nagyon idős volt, így Józsi valószínűleg nem már nem él. Viszont ahogy mondom, bár a történet régi, de egyáltalán nem régies. A szocializmus, ahol a sztori zajlik, még nincs messze, mindenki pontos érti és érzi miről van szó benne.

Mennyire kötött a darab és mennyi improvizáció fér bele?
Egyelőre csak egy próbánk volt, de a rendezővel, Pelsőczy Rékával már többször beszéltünk róla. Annyi biztos, hogy mivel az Élet.Történetek.hu egy sorozat, ez a történetet is a szokásos keretek közé kerül, egy nyolc négyzetméteres játéktér viszonylag szűkös, egyszerű kereteit kell a lehető legoptimálisabban kihasználnunk. Minden történet ebben a „keretben” játszódik. A szöveg természetesen kötött, sőt egy dokumentarista történet esetében még jobban ragaszkodom a leírt mondatokhoz, mert egy-egy kifejezés, egy-egy apró javítás is módosíthat az eredeti gondolatok érzelmi töltetén. Egy-egy ilyen előadás az adott történet főszereplőjének személyiségét mutatja meg, annak erényeivel és hibáival együtt. Nem engedhetjük meg, hogy egy-egy szórendi hiba kijavításával változtassunk ezen.

A Mi Józsink történettel együtt lesz a premierje a Lázár Kati által előadott Erzsike című történetnek is. Ilyenkor kapcsolódik egymáshoz a két sztori?
Nem feltétlenül. De jelen esetben mindkét esetben két sokat megélt ember harcát látjuk. Harcolnak saját magukkal és a világgal. Nagyon emberi és tanulságos történet, sok-sok fordulattal. Az a célom, hogy a színházi előadással ugyanúgy megérintsük a nézőket, ahogy annak idején az igazi Józsi bácsi története a rádió hallgatóit.

Leirer Tímea" 

2017. november 27., hétfő

Átutazó

A Sarnabör új lemezéről egy dal:

Simara: Átutazó / The Transit
Út közben... / On The Way... album (demo)

2017. november 22., szerda

Jazzköltészet

"Tisztelt Szerkesztők,

a következő eseményre szeretném felhívni a figyelmüket

a decemberi jazzköltészeti est 13-án, szerdán este hatkor lesz a Gödörben

résztvevők

Petőcz András vers
Gyukics Gábor vers
Lőrinszky Attila nagybőgő
Ágoston Béla fúvóshangszerek

Gödör Klub
Budapest, Király u. 8-10, 1061

​Üdvözlettel
​gyukics​
gábor
gábor"

2017. november 20., hétfő

Két himnusz az élethez

Két himnusz az élethez
Keresztes Tamás és Pelsőczy Réka rendezése az új Élet.történetek.hu részben


2018. december 8–án érkezik az Élet.történetek.hu színházi sorozat harmadik része, A mi Józsink és Erzsike címmel, melyben Lázár Katit Keresztes Tamás, majd Epres Attilát Pelsőczy Réka rendezi. Az Orlai Produkció színházi sorozata ősz óta látható a Mozsár Műhelyben, amelyben, egyedülálló módon Lengyel Nagy Anna szerző történeteit színpadra adaptálva láthatja a közönség. Az első két részben, Egri Kati és Eri Márta, majd Borbély Alexandra és Ullmann Mónika mutatják be a hétköznapi emberek nem hétköznapi történeteit. A harmadik rész ezt kívánja folytatni. 
„Mi is kell ahhoz, hogy egy, sokáig állati sorban tartott kisember a saját(!) csillogó Mercedesét vezethesse? Hogy - egy adott pillanatban - ő parancsolhasson a rettegett Vezérnek?  Hogy megforduljon a világ?  Hogy mi kell hozzá? Kelet-Európa újkori történelmének összes  fintora. Privát történelem -  szigorúan alulnézeti szempontból.
És ahhoz mi kell, hogy egy egyszerű parasztasszony képes legyen kikaparni  a gyerekét a biztosnak látszó halálból? Zsigeri őserő, vak zsigeri hit, nem kevés csoda, meg, talán, alkalmanként egy-egy kisfröccs.” – áll a színlapon. 
A sorozat minden darabja egy-egy igaz történeten alapul.  Lengyel Nagy Anna, a szerző, egész életében mániákusan gyűjtötte kis emberek nagy történeteit. „Negyven ​​éve beszélgetek velük.  „Civilek”, névtelenek, ismeretlenek. Közülünk valók. Negyven éve nem tudok hozzászokni ahhoz a sok csodához, groteszk fintorhoz, tragikumhoz és bölcsességhez, ami egy emberi sorsba belefér." Pelsőczy Réka vezetésével színész-rendező párosok állítják most elénk ezeket a különféle sorsokat, hétköznapi emberek egyéni, mégis különleges, mindannyiunkhoz szóló igaz történeteit. – áll a színlapon.

A mi Józsink – Erzsike – Premier: 2017. december 8. 19.30 óra, Mozsár Műhely (1065 Budapest, Nagymező utca 21.)

További időpont: 2017. december 29. 19.30 óra

2017. november 18., szombat

NYÍLT EST A MŰCSARNOKBAN

NYÍLT EST A MŰCSARNOKBAN
November 22. szerda
17.00 – 21.00
Az Architectural Photography Award 2017 kiállítás és Nyílt est programjai ingyenes látogathatók.




ALBRECHT DÜRER RINOCÉROSZA – Filmvetítés
17 óra
Animációs film - 30'
Rendezők: Horkay István és Orosz István



Épp fél évszázada lépett Európa földjére az a híres rinocérosz, amely Dürer metszete révén a képzőművészet történetének legnevezetesebb állata lett, ráadásul úgy, hogy az alkotó nem is látta soha. Sorsáról, nevezetes tulajdonosairól, a fametszet születéséről, illetve a korabeli bestiáriumok egyéb ábrázolatairól, a hozzájuk kapcsolódó valós, legendás és mesés elemekről, továbbá a 16. századi Európa politikai manőveriről és a gyarmatosítás korának hajnaláról szól a fikciós elemeket, sőt a mai kornak szóló utalásokat is felvonultató kísérleti filmmontázs, műfaja szerint: animációs dokumentum legenda.

ARCHITECTURAL PHOTOGRAPHY AWARD 2017

18 óra
Díjátadó és egyestés kiállítás
Megnyitja: Josef Schulz fotográfus, Németország

A Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Építőművészet folyóirat nemzetközi építészeti fotópályázatára 5 kontinens 34 országából, 137 pályázótól összesen 1273 fotó érkezett. A nemzetközi szakmai zsűri nyílt és professzionális kategóriában tíz-tíz döntőst választott, akik közül kategóriánként egy-egy fődíjast hirdetett. A fotópályázaton induló magas színvonalú magyar fotósok munkájának elismeréseként a kiírók, a MÉSZ és a Magyar Építőművészet folyóirat elismerő oklevelet ad át nyolc magyar pályázó számára. Az ünnepélyes díjátadó egyben a díjazottak munkáit bemutató vándorkiállítás megnyitója is. A fotópályázat a Visegrad Fund támogatásával valósult meg.

INTERCONNECTED AMBITIONS II.
19 óra
Az electro-industrial zene találkozása a kortárs tánccal és a kortárs fotográfiával – 25’
A 2016-ban létrejött első Interconnected ambitions után DJ Liquid újabb találkozást kezdeményezett, ezúttal a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatóival és Misetics Mátyás fotográfussal.
A kiállítások és programok ingyenes látogathatók.


RABSZOLGASÁGOM VETÜLETE | Béki István performansza

20 óra
A szabadság nem kőbe vésett, de örök érvényű alapszükséglet.
A művészet tett a külső-belső elnyomás ellen.
Fegyverek nélküli küzdés a pénzhatalom, a kegyetlenkedés, a zaklatás, a félelem, a reménytelenség ellen.
Önpusztítás – menekülés – megtisztulás.

2017. november 16., csütörtök

Egy hét múlva... (emlékeztető)


A vizualitásról a Dobovicki-Hrizsnyik analógVJ duó gondoskodik.

Sarnabör legfrisseb alkotása debütál a Szabadkikötőben november 23-án!

Érkezzetek időben! Bulizzatok nagyot!

Ingyenes!

2017. november 15., szerda

HARMADIK EMBER ÖSSZMŰVÉSZETI TALÁLKOZÓ ÖTÖDSZÖR

Ötödszörre rendezik meg a HARMADIK EMBER ÖSSZMŰVÉSZETI TALÁLKOZÓT november 17-18-a között a Fészek Kulturális Központban (FKK, Budapest, Kossuth Lajos utca 20). 

A Harmadik Ember alap programja a haladó szemléletű művészeti ágazatok bemutatása a különböző kísérleti és zajzenéken keresztül, a stoner, a pszichedelikus rock, és az indusztriális műfajok bevonásával. Ezen kívül performanszok, felolvasások és kiállítások képviselik az új-avantgárd szemléletet. Az évenként visszatérő esemény egy teljes mértékben autonóm, önszerveződő mini-fesztivál. A november 17-ei, azaz pénteki napra ingyenes a belépés, a 18-ai szombatira pedig egy ezres.







-------------- V. Harmadik Ember összművészeti találkozó --------------------- 
Eseményünk egy önszerveződő, autonóm zene és művészeti fórum.
Helyszín: Budapest V. ker. Kossuth Lajos utca 20. (az Astoriánál)
llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll 2017. november 17 – 18. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll


November 17.
KAPUNYÍTÁS 19 ÓRAKOR 
KEZDÉS : 20 ÓRAKOR  

NAGYTEREM

Felolvasást tart:
Ferdinánd Zoltán
Gulisio Tímea
Nagy Zopán


Performansz:
Nagy Zopán és Syporca Whandal
Halszájoptika
Koncert:
Rovar 17 – Syporca Whandal
Mindenki Kapja Be

Fanzinok megvehetők a Posthuman Productionstól.
http://www.posthuman.hu/

Kiállítók :
Gimesi András Gime
Köblös Péter
Lénárt István
Nagy M. Hedvig

KISTEREM
Lombik – Pulpo – Kiss Márk
R717
Lee Kajko
Stale Mate

INGYENES


November 18.
KAPUNYÍTÁS : 19 ÓRAKOR
KEZDÉS : 20 ÓRAKOR

NAGYTEREM
Hideg Roncs
Slow Slow Loris
Band In The Pit
Citizen Naiv


KISTEREM
Grol Ba
BOM
Live Animal Transport

1000 forint 



További részletek, információk a fellépőkről, linkek, videók, stb: https://www.facebook.com/events/1092506477520319/

2017. november 13., hétfő

Először indul táncművészeti menedzser képzés a Werk Akadémián

2018 februárjában a Werk Akadémia elindítja a Táncművészeti menedzser képzését. A féléves tanfolyam mentorai Sándor Zoltán és Rácz Anikó táncművészeti menedzserek lesznek. A félév során a terület feltérképezéséről, műfajismeretek elsajátításáról, kulcsszereplők és intézmények megismeréséről, a menedzsment és a menedzser feladatainak fontosságáról lesz szó. Mivel a Werk Akadémián a gyakorlatorientáltság és a releváns kapcsolati háló szélesítése a legfontosabbak, így a hazai és nemzetközi közegekben is jól beágyazott szakemberek jönnek oktatni és a gyakorlati tapasztalataikat igyekeznek átadni a hallgatóknak, akik a képzés végén előadás szervezésébe forgathatják be a megszerzett tudásukat. Az oktatók között megtalálható Krámer György (Veszprémi Kortárs Táncfesztivál), Fodor Zoltán (Inversedance Fodor Zoltán Társulat), Duda Éva (Duda Éva Társulat), Szögi Csaba és Kun Attila (Közép-Európa Táncszínház), Harmati Ágota (Bakelit MultiArt Center) és Török Jolán (Táncpedagógusok Országos Szövetsége).  Februárban a legújabb szak mellett elindulnak a színházi menedzser, a képzőművészeti menedzser és a komolyzenei menedzser képzések is. 
A táncművészeti képzés hazánkban sokoldalú és magas színvonalú. A Magyar Táncművészeti Egyetemen klasszikus balett-, modern tánc-, illetve néptáncoktatás, a Győri Balett és a Pécsi Balett Szakközépiskolájában balett- és moderntánc oktatás folyik, a Budapest Táncszínház art-jazz táncosokat képez, a kortárs táncot pedig több helyen is el lehet elsajátítani, így például a Budapest Kortárs Tánc Főiskolán. A táncművészek szakképzésük végeztével együttesekben helyezkednek el vagy szabadúszóként tevékenykednek. 
A magyar táncélet nagyon színes, képviselőinek a piacon történő megjelenéséhez menedzserek jelenléte szükségeltetik. Az együttesek, iskolák, táncot befogadó színházak és egyéb kulturális helyszínek, fesztiválok és rendezvények igazgatói, a művészek menedzserei a táncélet kulcsszereplői. Ezért is fontos a táncművészeti menedzser képzés ráadásul, ahogy más művészeti területeken, az állami források szűkülésével itt is egyre nő a professzionális menedzser szemlélet jelentősége a fenntartható művészeti kezdeményezések létrehozásában és életben tartásában. 
A képzés során a kisebb, projekt alapú struktúráktól és kezdeményezésektől a nagyobb, állandó társulattal, hellyel rendelkező együttesek, társulatok sajátosságairól is szó lesz. A képzés során a hallgatók kapcsolati hálója szélesedik, hiszen együttesekhez, társulatokhoz, egyéni alkotókhoz látogatnak el, megismerik a táncot befogadó helyek és fesztiválok tevékenységét, a produkciók létrehozásának aspektusait, foglalkoznak a bel- és külföldi forgalmazással, állami támogatási formákkal, pályázati lehetőségekkel, forráskereséssel, koprodukciós lehetőségekkel.  
Oktatók között megtalálhatók: Krámer György (Veszprémi Kortárs Táncfesztivál – igazgató) , Kiss János (Győri Balett - igazgató, Magyar Táncművészek Szövetsége – társelnök), Fodor Zoltán (Inversedance Fodor Zoltán Társulat – igazgató), Duda Éva (Duda Éva Társulat – igazgató), Szögi Csaba (Közép-Európa Táncszínház – igazgató), Kun Attila (Közép-Európa Táncszínház - művészeti vezető), Harmati Ágota (Bakelit MultirArt Center – kurátor, művészeti igazgató, nemzetközi menedzser), Török Jolán (Táncpedagógusok Országos Szövetsége – elnök), Juhász Dóra (Müpa – PR vezető). 

A képzés 2018. február közepén indul, de már 2017. december 15-ig előfelvételizni is lehetséges a Werk Akadémián, amennyiben az online jelentkezés megtörténik.  

2017. november 10., péntek

Törléstörténet

"Tegye fel a kezét, akinek nem a legtermészetesebb és -nélkülözhetetlenebb mozdulata ültében kicsit oldalra fordulni, letépni egy papírdarabot, és felállás előtt megfelelőképpen használni azt! El tudnánk képzelni az életünket vécépapír nélkül? Azt hiszem, hogy kevés demoralizálóbb élményünk van annál, nem sok kiszolgáltatottabb helyzetet tudunk elképzelni, mint amikor dolgunk végeztével tennénk az automatikus mozdulatot, de csak az üres guriga pördül meg részvétlen a műanyag tartókaron. Pedig a toalettpapír használata, legalábbis a civilizált Európában, nem olyan régi keletű találmány, mint gondolnánk. A briteknél ugyan már a századforduló előtt – a 19. és 20. század fordulójára gondolunk – elterjedt a mai értelemben vett, tekercses és perforált papír (az angol WC, vagyis vízöblítéses klozet feltalálása a 16. század végén nem hozta magával automatikusan a papírhasználatot is), a kontinensen azonban – az újságok, röplapok elterjedése előtt – nem volt divat a drága és értékes papírt ilyesmire pocsékolni. Sőt az első, kimondottan e célból gyártott alkalmatosság 1928-ig váratott magára, s ugyanúgy nem lett azonnal slágertermék, mint néhány évtizeddel korábban Amerikában, ahonnan újkori útjára indult e kimondottan civilizációs vívmánynak számító alkalmatosság, s ott is eleinte gyógyászati céllal, aranyér kezelésére alkalmazták. De hogy oldották meg akkor eleink az altesti higiéniát „mosdóhasználat” után?
Az emberiség, mint minden másban, ebben is kreatív volt évezredeken át. Különböző korok különböző civilizációi számtalan megoldást találtak: többnyire – sok helyütt a mai napig így van – kövekkel, levelekkel, fadarabokkal, fűvel-mohával, homokkal, esetleg hóval oldották meg a tisztálkodást. De volt, ahol nemes egyszerűséggel a bal kezüket használták az emberek e célból, s mivel a kéz – mármint a másik – az evés és az üdvözlés eszközeként is funkcionált, és borzasztó nagy illetlenség lett volna keverni a dolgokat, a tolvajlásuk okán kézlevágással szankcionált emberek különösen nehéz és szégyenteljes helyzetbe kerültek ezáltal.
A gazdagok főként rongyokat, gyapjút, szövetdarabokat, kendert használtak e célból, már amennyiben használtak egyáltalán valamit. Hazánkban többnyire kukoricacsuhé volt a törlőeszköz évszázadokon át, illetve amíg meg nem honosodott a kukorica, nálunk is más növényi származékokat alkalmaztak.
Az ókori Rómában a nyilvános illemhelyeken bot végére tűzött szivacsot tartottak anyagcserét követő tisztálkodás céljára, mely közös használatú volt; nem ám, hogy mindenkinek saját szivacsa lett volna!, és fertőtlenítés céljából törlés után a szivacsot egy sós vizes dézsában lögybölték ki, majd állították fel a bottal száradni. De az is lehet, hogy a dézsában hagyták ázni, mindegy is… A rómaiaktól ez voltaképpen teljesen autentikus, ha meggondoljuk: a tisztálkodást forradalmasították nem éppen gusztusos módon. A görögök ennyit sem foglalkoztak az üggyel, ők hagyományosan köveket, kagylókat, agyagot használtak intim részeik tisztogatására, de azt legalább nem egymás után (remélhetőleg).
Az európainál azonban jóval higiénikusabb kultúrákat is találunk. A Távol-Keleten – az ókori kínai papirusztekercsekre gondolva – nem is tűnik meglepőnek, hogy már a 2. századtól vannak följegyzések a papír altesti tisztálkodásra használatáról, de a 6. századra Koreában már biztos, hogy elterjedt. Ugyanakkor egy muszlim utazó a középkorban felháborodott azon, hogy a kelet-ázsiaiak mennyire tisztátalanok, hiszen „csak” papírt használnak dolguk végeztével, de nem mosakodnak meg! Az arab világban meglehetősen pedáns szabályai voltak már a régi korokban is a tisztálkodásnak – gondolhatunk pl. a törökfürdőkre. Mohamed próféta előírása szerint kövekkel kell megtisztítani az alfelet, majd ezután megmosni. Habár ma már engedélyezett a papír használata kövek helyett, a mosakodás továbbra is előírás maradt. Ha jól belegondolunk, egészségügyi szempontból nem butaság ennyire leszabályozni a higiéniát, főként olyan területen, ahol nem áll rendelkezésre korlátlan mennyiségű víz.
És hogy mi gátolta még a vécépapír elterjedését Európában, noha az már bolti forgalomban kapható volt a két világháború között? (Azonkívül, hogy külön meg kellett venni, ellentétben a rendelkezésre álló újságokkal és hasonló papír alkalmatosságokkal.) Nem más, mint a prüdéria: egyszerűen sokáig ciki volt megvásárolni, kimondani (ezért egy darabig menekülésképpen a gyártó nevét használták) a boltban, hogy ilyet akarunk. Szaglani egész nap persze nem volt ciki… (Még rosszabb volt a helyzet az intim betétekkel, ezeket 1970-es évekbeli megjelenésüket követően úgy árulták, hogy a kifejezetten e célra felállított dobozkába kellett dobni az árát, s elvenni a terméket –  az eladónak így még beszélnie sem kellett róla, nemhogy megérintenie.)
Szóval a papír régóta rendelkezésre áll – csak éppen nagyon sokáig teljesen más volt a rendeltetése: írtak rá.
Érdekes lenne egy közvélemény-kutatás arról, mire használják ma a papírt a nyugati civilizációban, hogy kinek mi jut eszébe egyáltalán a papírról: a számítástechnika forradalmával eltűnőben az információhordozó szerep, a különféle műanyagok tömegtermelésével pedig a csomagoló funkció is visszaszorulóban van. Talán már most a mellékhelyiségekben élvez prioritást e remek anyag (ha eltűnődöm, életem mely szegmense az, ahol mindennapos szükségletem a papír, nem tudnék fontosabbat mondani), s persze minél puhább, minél több rétegű, minél illatosabb, annál jobb (én az illathoz nem ragaszkodom, de az annyira, de annyira jó, hogy már soha nem kell azt a borzasztó, lapra hajtogatott selyempapír-szerűséget használnom többé, amit gyerekkoromban). Pedig bolygónk állapotának (legalább) megőrzéséért pl. azzal tehetünk sokat, ha nem veszünk fehérített, mintázott, illatosított és hasonló változatokat, csak az újrapapírt. Sőt még ennél is környezetbarátabb megoldás a bidé használata, hisz az arányos mennyiségű papír előállítása jóval több vizet igényel, mint egy mosakodás…

Simon Adri"

2017. november 3., péntek

Ne feledjétek: holnap!


Jegyárak: 1600 Ft, 1300 Ft, 1000 Ft

Az online jegyvásárlás mellett jegyek válthatók személyesen is: Zsolnay Negyed Infopontok, Kodály Központ jegypénztár, Művészetek és Irodalom Háza, Cella Septichora Látogatóközpont, Partyzoo Jegyiroda
Facebook
Facebook
YouTube
YouTube
Website
Website
Email
Email

2017. november 1., szerda

Vérnász (JESZ)

Federico Garcia Lorca

Vérnász

Fordította: Illyés Gyula

Anya
Pásztó Renáta
Vőlegény
Glázer Bálint
Apa
Inhof László
Menyasszony
Faa Eszter
Anyós
Rab Alexandra
Leonardo
Popa Máté
Feleség
Somogyi Bianka
Barátnő
Mekis Flóra
Szomszédasszony
Hetesi Júlia
A halál (mint koldus)
Kopa Marcell
Első vőfély
Mészáros Dávid

Második vőfély                                  Gácsik Dénes                    

Asszisztens: Major Ágnes
Jelmeztervező: Herczig Zsófia
Zene: Kopeczky Péter
Műszak: Tolnay Donát, Fehér Zsombor
Mozgás/koreográfia: Hágen Zsuzsa
Rendezte:
Mikuli János