Könnyed, latin jazz - Pátkai Rozina Quintet

Latin (brazil) jazz, néha kis swing-el fűszeretve.

Pátkai Rozina Quintet from simarafoto on Vimeo.

Varázslatos környezetben varázslatos muzsika - Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint (Ördögkatlan 2013)

A z Ördögkatlan legszebb helyszínéhez, a Vylyan Teraszhoz, jól illet Veronikáék zenéje.

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint (Ördögkatlan 2013) from simarafoto on Vimeo.

Mókuskerék - Alvin és a Mókusok

20 éves születésnapját ünnepli a zenekar. Mi a koncerten nem ünnepeltünk. Láttuk, de nem hallottuk. Hallottunk valami összemosódott katyvaszt amiből csak a dob emelkedett ki. Láttuk, hogy valamit énekelnek, de hogy mit, azt csak az elvetemült fan-ok tudták, akik a ritmus alapján velük fújták, mint az őskori Beatles koncertvideókon. Láttuk, hogy játszanak a hangszereken, de hallás alapján azt sem lehetett megállapítani, ezek milyen hangszerek. Nem volt jó hely a nézőtéren egészen addig, míg befutott a Főnök és hipp-hopp, lassan el kezdett minden rendesen szólni (az előzőhöz képest) és kapott egy kis fényt a zenekar is.
Nekünk a kedvünk eddigre már jócskán el lett rontva, csak becsületből (miből?) maradtunk. Az egészet értékelhetetlennek tartjuk, mert nem tudtuk kivenni mi történik a színpadon, a végét leszámítva nem hallottunk mást, csak zajkulisszát. Aki most akarta megismerni a bandát, annak nem sikerült! A rajongókat viszont nem zavarta semmi: egy hangfoszlányból rekonstruálták magukban a dalokat és a belső hallásukra hagyatkozva tomboltak. Mi belül is ugyanazt hallottuk, mint kint, a semmit.

Alvin és a Mókusok from simarafoto on Vimeo.

Megint kevesebben lettünk, megint kevesebbek lettünk... - In Memorian Lou Reed

America loses music legend Lou Reed who shaped 50 years of rock and roll.

Here's more than 2 hours of Lou Reed.

This video is an intimate visual record of Reed's sold out performance at The Bottom Line in New York City in 1983. For Reed, whose career began in Greenwich Village when he founded The Velvet Underground, this was a homecoming concert.

Rock and Roll Heart traces Lou Reed's career from the formation of the Velvet Underground to rock icon to his more recent artistic endeavors. Includes lots of rare and vintage footage along with interviews with David Bowie, John Cale, Patti Smith, Thurston Moore, David Byrne, Jim Carroll, Maureen Tucker, Suzanne Vega, Dave Stewart and Philip Glass. An excellent documentary (and the only one) about this hugely influential and uncompromising American artist. Directed by Timothy Greenfield-Sanders for American Masters and screened at the Sundance Film Festival in 1998.


(This is meant for non-profit commentary and educational purposes. No copyright infringement intended. Copyright Disclaimer Under Section 107 of the Copyright Act 1976, allowance is made for "fair use" for purposes such as criticism, comment, news reporting, teaching, scholarship, and research. Fair use is a use permitted by copyright statute that might otherwise be infringing. Non-profit, educational or personal use tips the balance in favor of fair use.) Damian Lopez-Gaston

Lou Reed and Metallica performs live Lulu in Cologne, Germany on November 11, 2011 during a live radio broadcast / webcast for 1LIVE radio.
Setlist:
1. Iced Honey
2. The View
3. Mistress Dread
4. 1Live Radio Interview
5. Dragon
6. Junior Dad
7. White Light/ White Heat (Velvet Underground cover)

Intellektuális stand-up - Márton Nap Márton Andrással

Deák Bill (2013.10.)

Utoljára gyerekkorunkban láttuk Billt színpadon. Ideje volt utánanézni, hol tart jelenleg, a felépülése után.
Jól válogatta meg a zenekara tagjait. A tíz éve vele együtt zenélő billentyűs és dobos mellé megtalálta a remek 22 éves balatoni gitárost, Bécsi Bencét és a barátjának fiát, aki a basszus mögött remekelt. Jót tett a fiatalítás a zenéjének, korszerűen, élvezetesen, maian tudott megszólalni. Az általunk kevéssé kedvelt, kissé modoros "döcögő szekeres" "vau-vau"-zását leszámítva Bill is hozta a tőle elvárható nagy formát. Bár kissé néha fáradtnak látszott, de rendületlen kedvvel és lelkesedéssel énekelte a régi dalokat és adott teret a fiatalok kibontakozásának. Látszott, hogy örül a tehetségüknek, élvezi a játékukat és a nagy számú érdeklődő rajongását. Segítője mögötte vigyázott rá, látta el vízzel, tolta alá a széket ha meg akart pihenni. Nem egy beteg, idős, fáradt embert láttunk a színpadon, hanem egy igazi rockkert, aki élvezte, hogy minket boldoggá tehet.

Deák Bill (2013.10) from simarafoto on Vimeo.

Nem konzerv - Fish lemezbemutató

Egyáltalán nem volt konzerv a Fish Konzervzene című albumának lemezbemutatója. Nagyon is élőn szólaltak meg a dalok és jobban mint a lemezen. A rajongók közt együtt fújta a nótákat a tízévestől a nyugdíjasig mindenki.

Fish (2013.10.12.) from simarafoto on Vimeo.

Kellemes lepetés - Immigrants (2013.10.12.)

Kellemes meglepetés volt az Immigrants változatos, pörgős műsora a jó hangú énekessel, a show-val banánevőstől, banánturmixostól. Az idő haladtával nem hogy belefáradtunk volna, hanem egyre jobban élveztük...

Immigrants (2013.10.12.) from simarafoto on Vimeo.

Pannon töredék

Mi Sólyom András filmjével emlékezünk 56-ra:

"Egy fiú rácsodálkozik a világra, és megtapasztalja a szex és a halál közelségét. Az 1956-os forradalom szokatlan feldolgozása Sólyom Andrástól Mészöly Miklós írása alapján. Főszerepben Almási Sándor és Marozsán Erika."

Szereplők:

• Sólyom András - rendező
• Mészöly Miklós - író
• Nagy András - forgatókönyv
• Sólyom András - forgatókönyv
• Sólyom András - operatőr
• Hargittai László - vágó
• Nagy Viktor - Nikola
• Marozsán Erika - Léna

Voltunk egy esküvőn...

Voltunk egy nagyon családias kis esküvőn a Rácz Tanyán. Pár kép is készült, az egyiket most megosztjuk veletek.

Quimby Varázssziget 2013

Az első képeket elnézve a a beavatatlannak eszébe sem jutna, hogy Quimby koncerten vagyunk: fúvósok, artisták-táncosok, ... Pedig a további fotók bizonyítják, hogy hamisítatlan Quimby buli volt az idei Sziget 0. napja, a Quimby Varázssziget. A közönség hálásan csápolt, nekünk pedig a koncert felénél megbeszélésre kellett mennünk a VIP Lounge-ba, ezért a konfettiesőről sajnos lemaradtunk.
Azért talán így is visszajön kicsit a hangulat!

Quimby Varázssziget 2013 from simarafoto on Vimeo.

„Soha nem érzem, hogy fáradt vagyok” – Bemutatóra és jubileumra készül Vári Éva

"Miközben Vári Éva a Hat hét, hat tánc című darabban 250. alkalommal fog színpadra lépni novemberben a Thália Színházban, Martin Sherman Rose című monodrámájának bemutatójára is készül, amelyet november 12-től a Spinoza Színházban láthatnak majd az érdeklődők. A készülő darabról, és a jubileumi előadásról mesél a Kossuth-díjas színésznő.

A Rose című előadást 2002-ben mutatták be a Budapest Kamaraszínházban, ahol több, mit száz alkalommal előadta, most pedig a Spinoza Színházban készül arra, hogy újra eljátssza a szerepet. Emlékszik még, miért választották akkor ezt a darabot?

Vári Éva: Ilan Eldad, Izraelben élő rendező hozta ezt a darabot a színháznak, hogy szeretné megcsinálni. Akkor még nem ismertük egymást, de Ilan megnézett színészeket, aztán egyszer csak behívott engem, és mondta, szeretné, ha én játszanám el. Megkaptam ezt az irdatlan, harminchat sűrű oldalon teleírt szöveget, ami először meghökkentő volt, de annyira magával ragadó volt a történet, hogy elvállaltam.

A darab az egész 20. századot feleleveníti – de milyen szemszögből?

Vári Éva: A világban vannak borzalmas dolgok, a népirtástól kezdve a világháborúkig. Ha az ember ezekről csak olvas, akkor nem tudja átélni, ahhoz már kellenek valódi sorsok és érzelmek is. Rose-t a gyerekkorától kezdjük megismerni, tudjuk, hogyan élt otthon, Ukrajnában, hogyan került Varsóba, onnan a gettóba, onnan az Exodus hajóra, aztán, hogyan házasodott meg Amerikában, és így tovább. Az ő nézőpontjából, egy különleges személyiségű, de hozzánk hasonló egyszerű ember szemszögéből látjuk a múlt századunkat. 

Ez az ember tökéletesen alkalmas a túlélésre, hogy másokat meghallgasson, hogy empatikus és türelmes legyen, ami manapság nem jellemző ránk: sokszor végletesen fogalmazunk és viszonyulunk ahhoz, aki mást gondol az életről, mint mi, és ez, úgy hiszem, nem vezet semmi jóra. Szerintem tragédia, hogy a történelem nagy pillanatait – akár Trianont, akár a holokausztot vesszük – soha, senki nem beszélte ki igazán. Nincs türelmünk végighallgatni egymást, nincs türelmünk és főleg erőnk arra, hogy szembenézzünk bizonyos történelmi eseményekkel, hogy esetleg azt tudjuk mondani, hogy igen, hibáztunk, bocsánatot kérünk. Az embereket közelebb kell hozni egymáshoz, és Rose, aki egy nagy formátumú, de egyszerű nő, erre alkalmas. 

Hogyan jött annak az ötlete, hogy Orlai Tiborral felújítsák a Rose-t?

Vári Éva: Születésnapom volt, az interneten sok mindenki felköszöntött, valaki pedig azt írta, hogy neki a Rose-ban tetszettem a legjobban, és kérdezte, hogy miért nem lehet látni sehol? Arra gondoltunk Orlai Tiborral, hátha vannak még többen, akik kíváncsiak erre.

Az Edith Piafot is Orlai Tiborral újították fel, a Belvárosi Színházban, amit ugyancsak hosszú évek óta játszik, és ott is egyedül áll a színpadon. Nem nagyon kimerítő monodrámát játsszani?

Vári Éva: Amikor csinálom, soha nem érzem, hogy fáradt vagyok. Utána kifejezetten fel vagyok dobva. Nehezen tudok elaludni egy ilyen este után, és másnap nehezen tudok felkelni, ezen látszik csak, hogy sokat vesz ki belőlem. A Piafban mellettem van egy zenekar is, a Rose-ban azonban nincs semmi, csak egy pad és Rose. 

A Rose volt az első közös munkájuk Ilan Eldad rendezővel, utána két évvel jött a Hat hét, hat tánc, amely most fogja elérni a 250. előadását. Mit találtak meg egymásban?

Vári Éva: Nem tudom... Ilan a kora ellenére iszonyú mozgékony, nagyon benne van a színházi életben, utazik Londonba, New Yorkba. A Hat hét, hat táncot Londonban látta és mondta, hogy szeretné megcsinálni velem és Kulka Jánossal. Nagyon örültünk, amikor megkaptuk a felkérést, de Parti Nagy Lajos fordítása is kellett ahhoz, hogy a bulvárdarabból igazi színházi este kerekedhessen. Így tud az előadás igazán arról szólni, hogy ne legyen előítéletünk egy másik emberrel szemben anélkül, hogy megismernénk. Egy kis időt áldozzunk arra, hogy megismerjük egymást.

Ön szerint minek köszönhető, hogy ilyen sok előadást megélt a produkció, ami a mai napig táblás házakkal fut?

Vári Éva: Amikor először felmentünk a Thália színpadára, megkérdeztem Jánost, hogy látod, amit én látok? Hatalmas nézőtér és erkélyek voltak előttünk üresen. Itt fogunk ketten egymással szemben állni és csak mondani, mondani. Egyáltalán érdekel ez majd valakit? Ennek már több, mint kilenc éve, azóta erre sikerült választ kapni. Csak le kell csiszolni a felszínt, és kiderül, mély emberi érzelmek és gondolatok vannak szerepek mögött. Úgy hiszem, az előadásunk képes ezt megmutatni. "

A fotók a Budapest Kamaraszínház 2002-es előadásáról készültek 2003-ban a POSzT-on.

Bukta Imre képzőművész főszereplésével

Bukta Imre képzőművész főszereplésével

MÁSIK MAGYARORSZÁG

Töredékek egy falu hétköznapjaiból

Nagy Dénes dokumentumfilmje a Műcsarnokban

2013. október 19., szombat 18 óra

A vetítést beszélgetés követi a film főszereplője és rendezője, Bukta Imre képzőművész és Nagy Dénes, valamint Kollár Lajoshegymászó részvételével.

Moderátor: Ferenczi Gábor filmrendező

Bukta Imre képzőművész, a magyar kortárs képzőművészet egyik vezető alakja, több mint tíz éve költözött vissza szülőfalujába, a Heves megyei Mezőszemerére. A Másik Magyarország c. film Bukta szemszögén keresztül járja be a falut és annak környékét. Cizellált helyzetfelmérés: hol tartunk, mink van, és mit tudunk ezzel kezdeni? Nem mentes az öniróniától, a humortól és az abszurdtól, ugyanakkor rendkívül kemény látlelet egy, a falu hagyományos kultúrájának megszűnése és felemás modernizációjának következtében kialakult világról.

Másik Magyarország (színes magyar dokumentumfilm, 50 perc, 2013)

Rendező: Nagy Dénes

Operatőr: Dobos Tamás

Vágó: Szalai Károly

Hang: Lukács Péter Benjámin, Várhegyi Ádám

Producer: László Sára és Gerő Marcell – Campfilm Production, Budapest, Magyarország

Belépő: 500 Ft

Másik Magyarország trailer from Campfilm Production on Vimeo.

Nagy zenekar kis színpadon - Irie Maffia (2013.10.11.)

Irie Maffia (2013.10.11.) from simarafoto on Vimeo.

Lemezbemutató - Hangmás (2013.10.)

Hangmás (2013.10.) from simarafoto on Vimeo.

Kortárs Galériák Éjszakája a Café Budapesten

"2013. október 17-én 16–24 óra között ismét megrendezik a Kortárs Galériák Éjszakáját a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál idején. A több mint 20 résztvevő galéria között megtaláljuk a Várfok Projekt Roomot, a Pintér Sonja Galériát, a FUGA Budapesti Építészeti Központot, a Faur Zsófia Galériát, a Trafó Galériát és a Szatyor Bár és Galériát. Az est különlegességeként a Rájátszás című program (a 30Y, a Kistehén, a HS7, az Óriás, a Takáts Eszter Beat Band és a Kaukázus frontemberei) kisebb koncertekkel színesítik az eseménysorozat helyszíneit.

Művészeti vásártér, afféle műtárgypiac vagy egyedi szempontok alapján kialakított kollekció? Számíthatnak-e közérdeklődésre a galériák, vagy szorítkozzanak egy szűk ízlésközösség igényeinek kielégítésére? Mindezek persze csak első ránézésre tűnnek feloldhatatlan dilemmáknak, hiszen a válasz minden esetben „is-is”, és sohasem „vagy-vagy”. 

A több mint húsz galéria részvételével megrendezett Kortárs Galériák Éjszakáján a műtárgyakkal határolt kiállítótér agorává, azaz eszmék és impulzusok cseréjét serkentő szellemi piaccá válik, ahol már nem is az „önmagukért beszélő tárgyaké”, hanem az általuk kiváltott hangulatoké, érzéseké és gondolatoké lesz a főszerep. Az egyes helyszíneken rendhagyó tárlatvezetéssel, performance-okkal, filmvetítéssel, koncerttel, de leginkább szélesre tárt kapukkal várják a közönséget.

Az utóbbi évek legizgalmasabb irodalmi és zenei produkciója, a Rájátszás 2011-ben mutatkozott be először a Margó Városi Irodalmi Fesztiválon. A Rájátszásban kortárs költők, írók és a magyar pop-rock szcéna legismertebb alakjai írják újra egymás műveit: a költők új szövegeket írnak a zenészek ismert dalaihoz, a zenészek pedig megzenésítik a poéták verseit. A koncerten a 30Y, a Kistehén, a HS7, az Óriás, a Takáts Eszter Beat Band és a Kaukázus frontemberei értelmezik újra régi dalaikat és mutatják be új szerzeményeiket, a legismertebb kortárs költők megzenésített verseit. A Rájátszás játék a szavakkal, a nyelvvel és a zenével. 

A résztvevő galériák:

Ágens Galéria, Bardoni Intérieur, Bethlen Galéria, Biksady Galéria, Blitz Galéria, BMK, Centrális Galéria, Erdész Galéria & Design, Erlin Galéria, Faur Zsófi Galéria, Fény Galéria, FISE Galéria, FUGA Budapesti Építészeti Központ, Kiskép Galéria, Pintér Sonja Kortárs Galéria, Platán Galéria, Prestige Galéria, Púder Bárszínház és Galéria, Stúdió (FKSE) Galéria, Szatyor Bár és Galéria, Tat Galéria, Trafó – Galéria, Várfok Galéria, Várfok Project Room

A részletes program itt olvasható: http://cafebudapestfest.hu/2013/program.php?id=4874"

Fellépők:
Beck Zoltán - Karafiáth Orsolya
Kollár-Klemencz László - Grecsó Krisztián
Szűcs Krisztián - Szálinger Balázs

Virágom, virágom... - a Golestan az E78-ban

Rövid képi impresszió a koncertről, a háttérben VJL(ab) vetít a perzsa szíveknek kedves vizuált.

Golestan in A78 (impressions) from simarafoto on Vimeo.

visual: VJL (VJL(ab))

Hazai premierekkel készül a Café Budapest fesztiválra a Trafó

"A Café Budapest Kortárs Őszi Fesztivál keretein belül eddig sosem látott előadásokkal várja közönségét a Trafó: bemutatják Mundruczó Kornél és Wéber Kata új darabját, Salamon Eszter előadását és a hazai közönség számára ismeretlen Nagy József-produkció, a Hollók is megtekinthető lesz. A fesztiválról és a folytonosság jegyében zajló évadról Nagy József – vagy, ahogy a külföldi közönség ismeri, Josef Nadj – előadóművészt, a Trafó igazgatóját kérdeztük. 

A Café Budapest Kortárs Őszi Fesztivál egyes programjai a Trafóban kapnak helyet: itt láthatják a nézők Salamon Eszter Tales of the Bodiless című darabját, Mundruczó Kornél és Wéber Kata új produkcióját, a Demenciát és az Ön Szelevényi Ákossal színpadra álmodott Hollók című produkcióját. Mire számíthat a közönség?

Olyan magyar alkotók produkcióit igyekeztünk egy csokorba szedni, akik jórészt külföldön dolgoznak, így a hazai közönség ritkán találkozhat műveikkel. Mundruczó Kornél ebben az esetben némileg kivételt képez, ugyanakkor Eszter és jómagam munkásságának jelentős része Magyarország határain kívülre esik. Az ötlet egyébként Gyurinak (Szabó György, a Trafó egykori alapító igazgatója, most menedzser-igazgató – a szerk.) köszönhető, aki egyfajta kuriózumként kívánt a magyar közönségnek bemutatni bennünket.

A művekben egyébként a színpad és a kompozíció három gyökeresen különböző megközelítése jelenik meg. Salamon Eszter és Mundruczó Kornél darabját még nem láttam, csak hallomásból tudom, hogy nagyon erős produkciókról van szó, saját előadásomat, a Hollókat pedig még sosem mutattuk be Magyarországon, sőt az egész Kárpát-medencében egyedül Kolozsvárott játszottuk. A Szelevényi Ákossal színpadra vitt, a vizualitás és a zene nyelvét ötvöző műben a képzőművészet színpadon betöltött helyének témáját feszegetem, arra igyekszem választ találni, hogy meddig lehet kitolni ezeket a határokat. 

Szelevényi Ákos több Nagy József-darab zeneszerzője, ugyanakkor a Hollók című műben az előadás szerves részeként lesz jelen a színpadon. Hogyan alakult ki a koncepció?

Ez az előadás egy erőteljes párbeszédre épül. Ákos minden darabomnak – melyhez ő szerezte a zenét – szerves része volt, most azonban egy kicsit továbbmentünk azzal, hogy a játéktérben nemcsak mint kísérő előadóművész, zenész van jelen, hanem mint egyenrangú partner. A közös munkáinkra való tekintettel már jó ideje élt bennünk a vágy arra vonatkozóan, hogy ily módon is színpadra léphessünk. Az utolsó lökést azonban egy néhány évvel ezelőtt Párizsban megrendezett improvizációs fesztivál adta, mely a különböző műfajok keveredésére épült. Így a hollók témájára elsőként a francia közönség előtt improvizáltunk fél órát „élesben” – ez adta a mostani darab magját, melynek vázát már lefixáltuk, azon belül ugyanakkor teret adunk a variációk lehetőségének. 

Szeptember 3-án volt egy éve, hogy az intézmény igazgatójaként lépte át a Trafó küszöbét. Hogyan emlékszik vissza az elmúlt időszakra? 

A legnehezebb a magyar kulturális közeggel való szembesülés volt: a színházi élet itt túlságosan is át van itatva politikával, politizálással, ami nem jó. Az viszont megelégedéssel tölt el, hogy összeállt egy valódi csapat és sikerült egyfajta folytonosságot teremteni, követni azt az irányt, melyet az elmúlt 15 évben a Trafó képviselt. Fontosnak tartom, hogy Szabó Gyurit is visszavettük a csapatba, hiszen neki köszönhetjük ezt a fantasztikus helyet és kezdeményezést, melyet én is igyekszem azon gondolatok és elképzelések mentén vezetni, melyek révén folytathatjuk az általa megkezdett munkát és irányvonalat.  

Közösen állították össze az évad programját is. Hogyan zajlott az együttgondolkodás? Mennyire térnek el egymástól az elképzeléseik? 

Sok mindenben egyezik az ízlésünk és a látásmódunk. Ahogy azt már kifejtettem, a koncepció a folytonosság köré szerveződik, így továbbra is a legizgalmasabb hazai és külföldi kísérleti munkákat állítjuk színpadra. Emellett törekszünk az egyensúlyra a már meglévő, illetve az új művek bemutatását illetően. Nagyon összetett feladat egy évad megtervezése, sok kényes paraméterrel kell számolni. A jelenlétem annyiban tehet hozzá a munkához, hogy művészként más rálátással rendelkezem a színpadi értékekre, ami különleges esszenciát adhat a programtervnek is. 

Október 22-én 15 éves lesz a Trafó. Mivel készülnek az ünnepre?

Törzsfellépőink egy úgynevezett performansz-csokorral készülnek, melynek vázlatát kifejezetten erre az alkalomra készítettem és később egy önálló darabként képzelem el. Ez valójában egyfajta előadó-művészeti kollektíva megteremtésének kezdete lenne, melyhez különböző területekről – zene, színház, tánc – hívtam művészeket. Így szeretném szorgalmazni a különböző művészeti ágak együttműködését, azt, hogy közös tapasztalatokat szerezve új formákat feszegessünk, egymást ihlessük. 

Ha már összművészeti együttműködésről beszélünk: hogyan látja a kortárs művészet, illetve a kortárs művészek hazai megítélését? 

Attól függ, milyen területre gondolunk, a képzőművészetet és a zenét illetően ugyanis kicsit „szellősebb” a helyzet, mint a színház esetében, ahol még nagyon erős a kőszínházi tradíció jelenléte – ez a programtervezést illetően nagyon leszűkíti a lehetőségeket. A repertoár összeállításánál az újszerű, a megszokottól eltérő – akár külföldi – előadások beemelésével kellene nevelni a közönséget, nem pedig arra törekedni, hogy az ő fejükkel gondolkodjunk, állandóan azt fürkésszük, mi lesz az ízlésüknek megfelelő. A másik probléma pedig az éppen imént említett repertoárszisztéma, mellyel a kortárs színházi művészet világában már nehezen lehet lépést tartani.

Milyen gondolatok foglalkoztatják jelenleg?

Ami engem illet: állandóan dolgozom valamin. Nemrég jegyeztettem be a jelszínházamat, melynek működéséhez valamilyen minimális támogatást szeretnék szerezni. Emellett a Trafó bővülésének képe lebeg előttem, annak viszont már tudatában vagyok, hogy itthoni források révén nehezen jöhet létre a kívánt gyarapodás, így külföldről tervezek támogatást szerezni. 

Filákovity Radojka"

Provokatív és újító Salamon Eszter-darab a Café Budapesten

"Formai újításokkal és a megszokottól elrugaszkodó produkcióval érkezik a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválra a Berlinben élő és alkotó, világhírű magyar táncos-koreográfus, Salamon Eszter, aki a testtelenség témáját járja körül október 11-12. között a Trafóban. A Mesék a testtelenségről (Tales of The Bodiless) érdekessége, hogy maga az előadóművész hiányzik belőle. A darabról Salamon Esztert kérdeztük. 

Táncos-koreográfusként hogyan fogalmazódott meg benned, hogy a testtelenségről készíts előadást?

Egy hosszú folyamat és folytonosság eredményeként született meg a gondolat, mely a jelent megkérdőjelező előadásaim nyomán vetődött fel bennem. Az És akkor/And Then darabbal például azt próbáltam meg színpadra vinni, hogyan tudok koreográfusként a „most”-tól elrugaszkodva más időben és térben gondolkodni, mint amelyben éppen jelen vagyok. Elkezdett azonban az is érdekelni, hogy mi történik, ha maga a jelenlét ütközik problémákba. Lehetséges-e egy test nélküli világ megteremtése? Ki tudjuk vonni magunkat a saját testünkből? Hogyan létezünk, ha nincs test? Milyen az a világ, amely egészen más törvények és lehetőségek szerint működik? Többek közt ezeknek a gondolatoknak a kifejtéseként jutottam el a Mesék a testtelenségről című darabom megalkotásáig, mely nemcsak az emberi test, hanem az előadó-művészet jövőjét is feszegeti. Mivel a darabban nem szerepelnek művészek, a néző sem rajtuk keresztül éli és érti meg az előadás mondanivalóját – ebben a kommunikációs folyamatban kénytelen tehát átvenni a csatorna szerepét. Ez a koreográfiának, mint művészeti formának is új funkciót teremt: nem feltétlenül a testek, mozdulatok összeszervezése lesz a dolga, hanem a ritmust, a hangokat, a zenét, a fényt vagy a képet koordináljuk vele, az előadás pedig sokkal nagyobb mértékben hat majd az érzékszervekre. Ehhez azonban koherens formanyelvet kellett találni. 

Mennyire jelentett ez nehéz feladatot? 

A testtelenségről való gondolkodás egy sci-fi jellegű spekuláció, mely teljes mértékben elrugaszkodik a valóságtól, és az erről való párbeszéd áthelyeződik egyfajta filozófiai szintre. Az előadás vázán három évig dolgoztam, megalkotása során pedig a hangokra helyeztem a legnagyobb hangsúlyt. Megpróbáltam úgy operálni velük, hogy a testek jelenléte vagy éppen jelen nem léte legyen érezhető minden intonáció mögött. A hangok ugyanis teljesen másként hatnak az emberre mint a vizualitás, jobban bele lehet helyezni őket idősíkokba. A hallószervek ingerlése nyomán egy újfajta színházi tapasztalattal kívántam gazdagítani a közönséget, aki a hangok segítségével építi fel a darabban megjelenő fikciós világot. 

Említetted, hogy a Mesék a testtelenségről egyfajta folytonosságot képez az előző műveiddel. Az előadás formájára ez mennyire mondható el?

Így van, gondolati síkon teljesen illeszkedik az előző munkákhoz, formáját illetően azonban nagyon kilóg a sorból. Eddig ugyanis rendkívül keveset, illetve nagyon speciális helyzetekben helyeztem ekkora hangsúlyt a hangokra, a zenére. Sokkal inkább a mozdulatokra, a táncra koncentráltam. A Mesék a testtelenségről koncepcióját 2008-ban álmodtam meg és nagyjából 2011-re lett belőle színpadra vihető produkció. Az eredmény viszont nagyon más lett, mint azt az elején elképzeltem. Rendkívül egyszerűnek gondoltam ugyanis a hangok és a szövegek, valamint a vizuális elemek találkozását, ez azonban olyannyira nem volt egyszerű, hogy csak többéves folyamatos gondolkodás vezetett a produkció elkészültéhez. Ez időszak alatt azért születtek kisebb darabjaim, a hosszabb időtartam ugyanakkor hozzásegített egy komplexebb előadás megalkotásához. 

A produkciót a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretein belül a Trafóban tekinthetik meg a magyar nézők. Milyen reakciókra számítasz részükről? 

Kíváncsi vagyok, hogy a magyar közönség mennyire tudja majd követni az előadást, megérteni annak mondanivalóját. Állandó bennem a kíváncsiság arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a produkcióim befogadása. Ilyenkor próbálom azzal nyugtatni magam, hogy nem egy olyan csapatként gondolok a nézőkre, melynek tagjai egységes véleményt képviselnek majd, hanem különbözőképpen fogják befogadni a művészetet: valaki a zene vagy a történet, más viszont a vizualitás oldaláról, vagy éppen az összbenyomásra hagyatkozva. Személy szerint azt szeretném, ha a darab provokálna, nagyon eltérő hatásokat, véleményeket generálna a hazai közönség körében. 

Milyen előadástervet dédelgetsz jelenleg? Beleillik majd a sokat emlegetett folytonosságba?

Bizonyos szinten beleillik, a testtelenségből azonban visszatérek a testek felé, méghozzá az idős testek felé. 70-80 év közötti táncosokkal dolgozom majd, akik valamilyen szinten még mindig aktívak – velük készítek egy közel egyórás videofilmet, amely a haláltáncot mint ősi művészeti formát megjelenítő darab részeként szolgál majd. Emellett nagyon sok ötletem van még, a megvalósítás viszont attól is függ, hogy milyen nagyságú, típusú előadáson gondolkodom – független művészként ugyanis ez nem mindegy. Berlinben az elmúlt években egyre nehezebbé vált a független művészként való lét, nemcsak gazdasági, hanem kultúrpolitikai szempontból is, ezért azt tervezem, hogy másfél éven belül visszatérek Franciaországba."

Eszter Salamon: Tales Of The Bodiless from herbst remixed on Vimeo.

steirischer herbst 2011
Eszter Salamon: Tales Of The Bodiless
Thu 29/09, Fri 30/09 & Sat 01/10, 7.30 pm, MUMUTH

“Tales Of The Bodiless” not only crosses the line between different genres. But also between a conceptual understanding of choreography, that relies above all on reflection and analysis, and theatre that seeks to absorb us completely in a shared, sensory experience. Both converge here, as a form of art that does not dictate, but rather confronts us with an expansive space of what is possible and impossible.

Mehr: steirischerherbst.at/​2011/​deutsch/​kalender/​kalender.php?eid=16

More: steirischerherbst.at/​2011/​english/​calendar/​calendar.php?eid=16

Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

"22. alkalommal startol a 

Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

2013. október 11–20. között 22. alkalommal rendezi meg a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivált. Az idei eseményen továbbra is a kortárs és progresszív művészeti szegmens mutatkozik be, a maga műfaji sokszínűségével. 2013-ban is folytatódik a kávéházak, „kult-kocsmák” helyszínként történő bevonása, ahol a tavalyi koncepcióhoz hasonlóan jazzkoncertek, kortárs tánc előadások, slam poetry estek, illetve új cirkuszi programok kerülnek megrendezésre. A színházi produkciók között található a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház előadása, a Mester és Margarita Balázs Zoltán rendezésében a Nemzeti Színházban, és Mundruczó Kornél, valamint Wéber Kata Demencia című darabjának ősbemutatója a Trafóban. A fellépők között találjuk az Ensemble Modern, a Kroumata, és a The Brandt Brauer Frick Ensemble együtteseket, Nagy Józsefet és Szelevényi Ákost. Az események közül pedig meghatározó lesz a Monodráma Fesztivál, az ECM Fesztivál, a Kortárs Galériák Éjszakája és a Jazzmaraton.

A Café Budapest eseménysorozat a kortárs művészetek tárházát hozza el az érdeklődőknek a magyar kulturális élet olyan meghatározó helyszínein, mint a Budapest Music Center, a Bárka Színház, a Budapest Jazz Club, a Magyar Nemzeti Galéria, a Nemzeti Színház és a Trafó- Kortárs Művészetek Háza. A café budapEST sorozat helyszíneként közreműködő kávéházak, avagy „kult-kocsmák” az egyik legfontosabb pillérei a fesztiválnak; köztük megtalálható a Téli Kertem, a Szatyor Bár, a Gozsdu Manó Klub, a Kirakat Bisztro, a Kolor Bár, a Mika Tivadar Mulató, a Kazimír Bisztró, a Fogasház, a Púder Bárszínház, valamint a Gödör Klub.

A fesztivál kiemelkedő eseménye a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház és a budapesti Maladype Színház koprodukciójában frissen bemutatott Mester és Margarita a Bulgakov-regény rendhagyó adaptációjának magyarországi bemutatója. Az egymás mellett futó szimbolikus, allegorikus és mágikus történetszálakat Balázs Zoltán rendezői koncepciójában DNS-spirálhoz hasonlóan fonja egymásba. A The Brandt Brauer Frick Ensemble koncertje a magával ragadó és impulzív, klasszikus hangszerekre komponált, természetes akusztikájú muzsikájával a kortárs minimalizmus, a dance-techno és a jazz izgalmas ötvözete.

A Monodráma Fesztiválon október 11–16. között három külföldi vendégjáték és három hazai produkció vesz részt. A ljubljanai Glej Színházból Jure Noval osztja meg dilemmáit a boldogságról. A moszkvai Praktyika Színház Viktor Rizsakov rendezésében a nőszerepek metamorfózisáról mesél. A kijevi DAH Színház – Vladiszláv Troickij víziójában – egy meglepő Dosztojevszkij-parafrázist mutat be. A hazai színészetet pedig Ötvös András, Spolarics Andrea és Varga Olga képviseli.

Az Edition of Contemporary Music (ECM) Fesztivál október 16–19. között a Café Budapest különleges kortárszenei eseménysorozata, amelynek során lehetőség nyílik többek között az Elina Duni Kvartettel, a Quercus Trióval, Boros Zsófiával és a Susanne Abbuehl Kvartettel találkozni az Opus Jazz Club-ban és a Budapest Music Centerben.

A Kortárs Galériák Éjszakájához október 17-én 18–24 óra között több mint 20 neves kiállító csatlakozik; az esemény során az érdeklődők betekinthetnek a kortárs galériák világába, részt vehetnek kiállítás-megnyitókon, találkozhatnak művészekkel és számos újdonsággal gazdagodhat a vizuális világuk. 

A Jazzmaraton programján október 18-án és 19-én a Ninagram, Luiza Zan, Barabás Lőrinc, a Pálinkaálom, a Borbély Műhely és a Tóth Vera-Éles Gábor páros mutatja meg, mit is értünk improvizatív jazz alatt.

Részletes program: www.cafebudapest.hu"

Őrület!... - Wattican Punk Ballet (2012.10.)

Megint egy jó kis őrület!

Wattican Punk Ballet (2012.10.) from simarafoto on Vimeo.

Óriás Leszek

"Extrémsportos az új Óriás-klip

Az Óriás zenekar tavasszal megjelent Tűz, víz, repülő című nagylemezének újabb dalához készült videóklip, amelyben a zenekar tagjai mellett tizenegy magyar extémsportoló is szerephez jutott. 

A Leszek című dal kisfilmjét a magyar bajnok snowboardos, Czéh-Tóth Máté rendezte és vágta. "Szerettem volna a dalból áradó energiát és dinamikát képileg is megerősíteni egy egyszerű ötlet mentén" – mondta el a rendező, aki a sport mellett a zene szerelmese is. Czéh-Tóth a pécsi Szoba|Session csapat tagja, amely ismert és kevésbé ismert előadóművészek élő performanszait rögzíti és mutatja be.

A sportolókat bemutató felvételek nyáron készültek egy GoPro kamera és egy különleges sisak segítségével. “Mindenki, akit megkerestem nagyon készséges és segítőkész volt, nagyon örülök, hogy a videóban végül több országos bajnok és nemzetközileg is elismert sportoló is szerepel.” mondta el Czéh-Tóth. A zenekaros felvételek az Óriás próbatermében készültek ősszel. 

Ez az Óriás nyolcadik videója, de az első, ami a zenekartól független kezdeményezésből született. “Nyáron keresett meg minket Máté az ötlettel, és egyből igent mondtunk, örültünk, hogy a dal ennyire motiválta. Ráadásul sok szempontból hasonlóképpen gondolkozik egy sportoló, mint egy zenész: mindkettő a határait feszegeti, az álmai után megy, közben meg izzad.” – mondta el Egyedi Péter, a zenekar frontembere.

A zenekar szombaton az A38 állóhajón lép fel, vendég a Néhai Bárány. Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/556014334445900/

A klipben résztvevő sportolók:

Bodnár Bence - wakeboard

Cholnoky Sára - windsurf

Czéh-Tóth Máté - hullámszörf

Gál Tamás - görkorcsolya

Horányi-Névi András - freestyle windsurf

Koch Márton - mountain bike downhill

Králik Dániel - BMX park

Prischetzky Milán - mountain bike dirt

Sándor Balázs - gördeszka

Sarlós Péter - BMX flatland

Zongor Gergely - falmászás"

Kulináris élvezetek és vizuális élmények, avantgárd filmvetítés, múzeumpedagógiai kívánságműsor, kulturális séta kicsiknek és nagyoknak, ünnepi hétvége az Art Boxban.

Ezen a héten sem kell unatkozniuk a Műcsarnok látogatóinak. Gazdag múzeumpedagógia programokkal várjuk a környéken dolgozókat, tanárokat és múzeumpedagógusokat, ifjabbakat és idősebbeket, Lichter Péter pedig folytatja vetítéssorozatát a found footage filmekről, Eli Cortiñas kiállításához kapcsolódva.

A Műcsarnok könyvesboltja október közepén ünnepli első születésnapját. Ez alkalomból az ART BOX szombaton és vasárnap akciókkal és meglepetésekkel várja a látogatókat.

2013. október 9., szerda 12-13 óráig (további időpontok: október 16., 23.)

A művészet édes levében…

Múzeumok délidőben – kultúrmorzsa, kultúr-korty, kulturális terefere

Műcsarnok Klub

A Műcsarnok Klub e napokon különleges ebéddel várja a Hősök tere környékén dolgozókat. Szerdai menüjét a kiállítótérben található egy-egy műtárgyból kiindulva alakítja ki. S míg elsőként a vizuális élményből táplálkozó ételt fogyaszthatják el a vendégek, az asszociációt elindító alkotást is megkereshetik az ideérkezők. A művek és az ételek közötti értelmezési kapcsolatok munkatársaink segítségével válnak érthetővé.

A program a 890 Ft-os menü megvásárlásával ingyenes.

2013. október 9., szerda, 18- 20 óráig

Lírai nitrát

Lichter Péter előadás-sorozatának második része a found footage filmek történetéről

Műcsarnok előadóterem

A kortárs avantgárd film legizgalmasabb darabjait felvonultató vetítéssorozat második részében Lichter Péter avantgárd filmes a found-footage alkotások lírai csoportját mutatja be. Ezek a filmek a talált nyersanyagokat nem a film önanalízisére használják, hanem egy személyes, gyakran absztrakt vizuális világ megteremtésére törekednek. Olyan sajátságos, álomszerű atmoszférával bírnak ezek a filmek, amilyennel a „hagyományos” játékfilmek világában nem találkozhatunk. A válogatásban helyet kapott többek között a kortárs amerikai avantgárd film legfontosabb alakjai közül Bill Morrison és Jennifer Reeves, a német kísérleti filmes színtér egyik prominens alakja, Sylvia Schedelbauer, illetve a franciák fiatal klasszikusa, Jean-Gabriel Periot.

október 11, péntek 17-20 óráig

Kívánságműsor

Tanárok Éjszakája

Műcsarnok előadóterem

Október 11-én 17 órától pedagógusok, képzőművészek, szülők, nagyszülők, gyerekek és múzeumi szakemberek beszélgethetnek és vitatkozhatnak a múzeumpedagógia szerepéről, helyéről, helyzetéről, céljáról és lehetőségeiről. A résztvevők megismerhetik és véleményezhetik a családoknak és iskoláknak meghirdetett programjainkat. Ötleteket adunk a kortárs képzőművészet befogadását segítő múzeumpedagógiai foglalkozások témáira, technikáira, módszereire, jellegére és alkalmazására, figyelembe véve a múzeumok, az iskolák, a családok, de mindenekelőtt a gyerekek szempontjait. Mindemellett javaslatokat teszünk arra is, miként épülhetne be az iskolai tanmenetbe a kortárs képzőművészet, hogyan egészíthetné ki a tananyagot, segítve ezzel a pedagógusokat a kortárs művészet oktatásában.

október 12-13., szombat és vasárnap 10-18 óráig

1 ÉVES AZ ART BOX!

Műcsarnok Art Box

A Műcsarnok könyvesboltja október közepén ünnepli első születésnapját. Ez alkalomból az ART BOX a hétvégén akciókkal és meglepetésekkel várja kedves vásárlóit.

Az ünnepi hétvége részletei megtalálhatók a bolt Facebook oldalán: facebook.com/MucsarnokArtBox

október 13., vasárnap 10-11 óráig (további időpont: október 20.)

Kvízkaland a Műcsarnok körül

Sétálj, gyalogolj, bringázz velünk és fedezd fel! Kulturális tereink másként

Műcsarnok környéke

A Kvízkaland október 6-án és 20-án családokkal, 13-án pedig az idősebb korosztállyal járja körbe a Műcsarnok épületét. A KvízKaland városfelfedező kalandozásain valós és elképzelt történetekbe csöppenünk, és ezeken keresztül fejtjük meg az épületek, a szobrok, a város titkos üzeneteit. Az őszi fesztivál idejére meghirdetett sétán a Műcsarnok párkányán végighullámzó fríz és az oldalfali pilaszterek és tábladekorációk válnak egy olyan játék főszereplőivé, amelyből kiderül, hogy mi teremt harmóniát a burjánzó növények és groteszk alakok sokaságában. Közben történelmi hősökkel is megismerkedünk, akik kézen fognak bennünket és a múltból átvezetnek a jövő hőseihez, akiket már nekünk kell megalkotnunk.

A program ingyenes.

Tommy Katona and friends Tour, BárCsak

Az utolsó koncert egyesítette mindegyik erényét, bulis volt, elmélyült improvizációkkal tarkítva. Most "csak" két vendég,  Katona Tamás és a Punnany Massif tehetséges dobosa színesítette a két és fél órás műsort. A BárCsakban mozdulni sem lehetett, annyi volt a boldog érdeklődő.
Azóta Tommy-ék már megint Texas-ban nyomják a bulikat, de hiába érkezik tőlük a heti három-négy meghívás, egyenlőre nem tudunk neki eleget tenni, ezért kénytelenek lesznek jövőre újra boldogítani minket.
Addig is sok muzsikát és jó turnékat kívánunk nekik!

Tommy Katona and friends Tour, BárCsak from simarafoto on Vimeo.