2013. április 4., csütörtök

Megjelent az Elafánt első albuma!

Már méltattuk itt az Elefánt zenekart, most a kislemez után megjelent első albumuk, Vérkeringő címmel. A zenekar honlapján ezt az ismertetőt találtuk:
"...Az együttes Kék szoba címmel 2012 nyarán jelentette meg első, öt dalt tartalmazó lemezét, melyet most Vérkeringő címmel követ az első „igazi”, amúgy igen erős és meggyőző album. „A Kék Szobát a korai duettekből hangszerelt melankolikus, steril elgondolkodtatásnak szántuk. Ezzel szemben a Vérkeringő lesz az a lemez, ahol nyugalmat megtöri a düh, ahol a melankólia inkább monumentális formában jelenik meg, ahol elszabadulnak az őrület energiái, s az egész mégis marad feszes és precíz. Mint egy elegáns elmebeteg a cigarettázás közben a Duna parton. Bármelyik pillanatban felszakadhatnak a sebek, elszabadulhat a pokol, amit aztán ismét a csend követ. Kicsit olyan, mintha filmzenéket írnánk nem létező filmekhez. A megjelenített hangulatok, a tempó is nagyon széles skálán változik. Nincs meghatározott stíluskorlát, minden érzelmet / tartalmat igyekeztünk a stilisztikailag legizgalmasabb formába önteni. Tele titokkal, és meglepetéssel. A lemez címe az első ilyen meglepetés. Vérkeringő. A keringő ¾ -es lüktetés, 3x4 az 12. 12 szám van a lemezen, amit három ciklusban tör meg egy visszatérő motívum. A Vér a címben a szenvedélyesség jelképe. A Vérkeringő a zenekar életében egy nagyon impulzív időszak vége. Azt szeretnénk, ha a dalaink erős érzelmeket váltanának ki. Amikor a szerelem szó elhangzik, akkor legyen gyönyörű és fájdalmas. Legyen valódi. – mesélik a zenekar tagjai."

credits

released 03 April 2013
Szendrői Csaba - ének
Tóth András - gitár
Horváth Bence Ede - basszusgitár
Kovács Zoltán - billentyű
Kunert Péter - gitár
Németh Szabolcs - dob

sound & mastering: Schram Dávid
grafika & design: Kisteleki Dóra

record label: Drum & Monkey "
A LángolóGitárok-on így mesél a zenekar a lemezről:
"Prológus: 
Szeretnénk, ha mindenki a saját, személyes kalandjaként tekinthetne a lemezre, ezért azt, aki a szerzői szándéktól függetlenül, kedvére szeretné értelmezni a dalokat, arra kérjük, ne foglalkozzon az alábbiakban leírtakkal!
Mottó:
„A Vérkeringő valamiféle engesztelő áldozat egy olyan világban, ahol a szerelem emberhúson él.” --Szendrői Csaba
Vérkeringő:
  1. a naivitás szakasza
  2. a csalódás és befordulás szakasza
  3. a téboly szakasza
I.
Az első rész az ifjúkori bohóságok, a tapasztalatgyűjtés színhelye.
Mona Lisa című dal a mindent elsöprő szerelem átélését, majd elvesztését idézi fel.
Ez az az emlék, ami meghatározóvá válik, ami beépül minden további tapasztalásba.
Szex ebből a túlcsordult állapotból ránt ki minket. Valamiféle haragot érzünk, talán saját magunk, talán az elveszett szerelem iránt. A hiányt feltöltendő az érzelmek fontosságának prioritása felcserélődik: a szerelem helyett most jöhet a ’pornó.’
A Budapesti lányokban megismerkedünk a női nem káprázatosan színes és széles palettájával. Kalandorokká válunk, archetípusokat rajzolunk. Kihasználjuk őket, és számon kérjük rajtuk a gyengeséget, amit végtére is mi provokáltunk ki.
A Merengő I.  „Szenderülés”
II.
Az Ízek és formák a befordulás kezdete. Valahonnan előkúsznak az eddig elfojtott frusztrációk, a tátongó űr, amit eddig az öröm hajszolása töltött ki. Ez a fuldoklás dala.
A fuldoklásé, ami elől nem tudunk többé elbújni.
A Körbelátó egy eszeveszett rohanás. Ha már elbújni nem lehet, vajon el lehet-e menekülni? Lassan az őrületbe kerget minket ez a titokzatos hiányérzet: mi hiányzik belőlünk? Mit akar még tőlünk az Isten vagy a sors? A szív már rég csak munkát végez: puszta szerv, önző anyag.
November az elfáradás, a kiégés dala. Nincs már hova futni. Előkerül a kaland utolsó fontos eleme, az Istenkérdés.
A Merengő II.  „mélyálom”
III.
Kerülöd a napfényt egy szigorú számonkérés, egy atyai pofon. Isten még ki is nevet minket kicsinyességünkért. Szembesülünk vele, hogy nem vagyunk Számára tényezők, és hogy a semmiért nem várhatunk feloldozást.
Bordahajtogatóban már egy idős, félőrült, kiábrándult ember képében nosztalgiázunk. Ha ilyen a szerelem természete, akkor a szerelem egy szörnyeteg. Itt az ideje véget vetni a táncnak.
Kedvenc felhőmnekben  a végzet sötéten örvénylő, mégis áttetsző víziójába csöppenünk, és mi tagadás, egészen közel járunk a feloldozáshoz. Igaz, ez nem jöhet létre másképp, csak saját halálunk árán. Most egy pillanat tört részéig, mely egyúttal örökkévalóság is, kedvenc felhőnkkel repülünk együtt, és egészen a dal végéig úgy tűnik, hogy talán mégis minden rendben van úgy, ahogy eredendően létrejött.
A Merengő III. – a tébolyba ébredés” "
Akiknek felkeltettük az érdeklődését, azok most meghallgathatják:



Nincsenek megjegyzések: