2011. március 31., csütörtök

Ajánló - Szikra cool •tour•house áprilisi ajánlata



1066 Budapest, Teréz krt. 62.
http://www.szikra.eu/index.php?lang=hu



Kritikus Óra - SZERET...lek!

Április 17-én, vasárnap a SZERET...lek  c. előadás után Tompa Andrea beszélget az alkotókkal.
Minden érdeklődőt szeretetettel várunk!
 
Hajós András zsebre vágta az X - faktort
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/hajos_andras_zsebre_rakta_az_x_faktort
2011. április 6., 20. 20:00 - Te sem lehetsz sztár

 
Zenei ajánlatunk:
 
Braindogs - zenés színházi este Tom Waits dalokkal
2011. április 13. 20:00
A kultikus amerikai énekes - komponista - színész dalait egy igazi szupergroup viszi színpadra.
Európa legjobb férfi soul - blues énekese, a londoni Ian Siegal (A Mojo magazinban a tavalyi év 10 legjobb blues lemezéből övé lett az első) mellett az osztrákRipoff Raskolnikov valamint a
hazai szcéna olyan jeles képviselői, mint Kiss Tibor, Varga Livius (Quimby), Varga Laca és Frenk (Hiperkarma, FRENK) valamint Nagy Szabolcs alkotják az együttest.
 
HungaROCKum: Tátrai Trend és a Latin Duó
2011. április 24. 20:00
Néhány zenész találkozik, kedvük támad együtt muzsikálni, az ötletek csak úgy sorjáznak – ebből szokott valami igazán érdekes és izgalmas kisülni. Az ország egyik legismertebb és legkedveltebb gitárosa, Tátrai Tibor többször volt részese hasonló „kalandnak”, amikor eleinte szinte még azt sem lehetett tudni, milyen zenét fog játszani új együttese, a végén mégis sportcsarnokok színpadán találta magát.
 
Az ETCHNO után  Besh o drom - A kertünk alatt lemezbemutató koncert
Aki április 22-én eljön a Szikrába, az először hallhatja élőben az új lemezt. Figyelem! Strapabíró tánccipő viselete ajánlott.
 
 
ÁPRILIS 1. péntek 21:00 Balkan Beats

ÁPRILIS 2. szombat 10:00 Port IT'S RITE! BREAK BATTLE országos breaktánc - verseny

a jegyek elkeltek



ÁPRILIS 9. szombat 21:00Tündérground koncert, vendégek: Sonar, Tape, Underground



A program ingyenesen látogatható

ÁPRILIS 16. szombat 21:30 Random Trip2. Születésnapi nagykoncert

a jegyek elkeltek
Az előadás után Kritikus Óra!!!
   





ÁPRILIS 22. péntek 21:00 Babel Sound presents: BESH O DROM + FÓKATELEP lemezbemutató 

ÁPRILIS 23. szombat 21:00 A Time Out bemutatja: PANIC IN BRITAIN! vol.1.: Hamgmás, WPAHP, Mary Popkids, Kollaps dj set: Dictator&Hussar



ÁPRILIS 27. szerda  19:00 Budapest Fashion Week 
ÁPRILIS 28.csütörtök 19:00 Budapest Fashion Week
ÁPRILIS 29. péntek 19:00 Budapest Fashion Week

2011. március 30., szerda

Subi-dubi, subi-Dubai - képtelen zárszó

Miután Tán Egy Balkáni kiótózta magát a mercédeszben, visszatértem önmagamba és nekivágtunk az utósó napnak, mely a Sheraton 41. emeletén. a tetőn csúcsosodott ki egy kis subi-dibi-ban. Vagyis a szálloda partit adott, melyen a zenekar zenélt. Vagyis a zenekarok, mer ez a banda bizony három banda, vagy inkább négy. Van az alap, a Golestan, az Acoustic Band, a Tüke Zoo és Bulcsu egyedül. Így eetelt az est a tetőn, bár kicsit hidegnek találtatott a 22 fok a tengeri széllel, viszont telihód vót.
Három óra kvaterka és percnyi szundi után viszont XXI-edik századi Jónások gyanánt eenyelt minket a török gépmadár gyomra és kis öklendezés után nem is ahonnan elindultunk, vagyis a Ferihegyi Repülőtéren, hanem a Liszt Ferenc légikikötőben köpött ki.
Az egész útró készűtt pár fotó is, ezeket majd legközelebb, most én búcsúzom Dubaitól úgyis tútengtem az utóbbi napokban…
Tehát: Bye, bye, Du bye!
(Tán Egy Balkáni)

2011. március 29., kedd

A lágyan fodrozódó víz felett trombita szólam lebeg - Eric Truffaz

A lágyan fodrozódó víz felett trombita szólam lebeg, majd jön egy kis szellő, a fodrok megtörnek a simára koptatott köveken, hullámokat vetnek, időnként magasabbra csapnak majd újra elszenderednek. Közben a lebegő trombita-lélek hol követi, hol vezeti ezeket a kitöréseket. Ráfekszik a hullámokra, majd rövid, gyors futamokkal korbácsol rajtuk egyet, hogy utána puha, elnyújtott sóhajokkal simitsa puhára az éleket. Kisüt a Nap, megcsillan a fodrokon, a trombita körbetáncolja, megmerítkezik a sugarakban, kicsit cicázik velük, majd a habok alá bukik, rendet vág a cikázó élők között és bújócskázik az alap stabil felépítményének labirintusában, hogy újjászületve pattanjon ismét a fénybe és váljon megint kicsit ködös, megfoghatatlan, vizek fölött lebegő trombita-lélekké.

Eric Truffaz kétség kívűl korunk egyik legjobb trombitása. Miles Davis volt hozzá fogható. Új lemezének bemutatóján a billentyűs és ő vitték a prímet, melyet a ritmusszekció stabilan és fantáziadúsan támasztott alá. (Egy-egy szólóban ők is megmutathatták tudásukat, sőt a dobos humorérzékét is csillogtatta, miközben kis munkára bírta a nehezen mozduló közönséget.) Az egész koncerten ambientes (de nem álmosító) hangulat uralkodott, melyet rövid, de tüzes kitörések színesítettek (billentyű, trombita). A lebegő dallamokat néha a dob drum and bass-es ritmusai, néha lassú reggae, néha seprűs „szöszmötölése”, néha szólószerű „csapkodásai” támasztották alá. A megérdemelt ovációt 20 perces ráadással hálálták meg, melynek végén elhangzott a Je t’aime sajátos, basszusra hangszerelt feldolgozása is. (Egyébként a koncert egészét áthatotta egy kis könnyed, franciás, a chanson világból kölcsönzött feeling.)
A sötét nézőtéren (végre!), az állandó légbefúvó-zümmögés hiányában (Hála Eric!) a kissé kényelmetlen ülőhelyek ellenére is remekül éreztük magunkat.

Marc Erbetta-dob, Marcello Giuliani-basszista, Patrick Muller-billentyű, Erik Truffaz-trombita


Erik Truffaz - Interview FROM PARIS by FROMPARISCOLLECTIF

2011. március 27., vasárnap

SZÍNHÁZI VILÁGNAPI ÜZENET 2011

Idén 49. alkalommal kerül megrendezésre a színházi világnap, melyet a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) bécsi közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartunk március 27-én. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, és kérje a közönség szeretetét és támogatását.
1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik e napot. A színházi világnap üzenetét minden évben egy-egy neves színházi szakember, az idén Jessica A. Kaahwa ugandai drámaíró, színész, rendező és kutató fogalmazza meg. Az előadások előtt hagyományosan felolvassák az ünnep üzenetét.

„A színház értelmet ad a mának, és megóv a bizonytalan jövőtől. A színház egyszerűen és közvetlenül foglalkozik társadalmi kérdésekkel. A színház olyan tapasztalatokat sűrít magába, amelyek lehetővé teszik, hogy túllépjünk az előítéleteken. (...) A színház egyetemes kifejezésmód, nyelv, amely a békesség és a megnyugvás üzenetét küldi." – Jessica A. Kaahwa

Jessica Kaahwa drámaíró, színész, rendező, kutató. Jelenleg az Ugandai Makerere Egyetem zene-tánc-dráma tanszékén docens, itt is végezte egyetemi tanulmányait. Dolgozott a Nigériai Rádió munkatársaként, 2001-ben színháztörténészként szerzett PhD fokozatot az Egyesült Államokban lévő University of Marylanden. Eddig tizenöt színdarabot, rádió- és tv-játékot írt, több drámáját maga rendezte, valamint színpadra állított klasszikus műveket is, többek között a Lear királyt, a Kurázsi mamát.
Jessica A. Kaahwa humanitárius tevékenységéről is nemzetközileg ismert és elismert személyiség, aki a konfliktustól terhelt zónákban a színház és a média eszközeivel segít az ott élőknek.

Jessica A. Kaahwa drámaíró, színész, rendező Színházi Világnapi üzenete Ugandából
2011

Ez a mostani ünnep jól tükrözi, hogy a színháznak milyen fontos szerepe lehet a közösségek felrázásában, a megosztottság felszámolásában.
Gondoltak-e már arra, hogy a színház milyen fontos lehet a béke és a népek közötti megbékélés megteremtésében? A nemzetek hatalmas összegeket fordítanak arra, hogy nyugalmat teremtsenek a világ konfliktusokkal terhelt zónáiban, de kevés figyelmet szentelnek a színháznak, ami valódi lehetőséget kínál az ellentétek feloldására. Hogyan lehet békét teremteni a Földön, ha az ehhez szükséges eszközöket főként elnyomó hatalmak biztosítják?
A félelemmel és gyanakvással átjárt lelkekbe finoman fészkeli be magát a színház, megváltoztatja az embert, az önmagáról kialakított képét, és választási lehetőségek sorát kínálja fel neki, és általa a közösségnek. A színház értelmet ad a mának, és megóv a bizonytalan jövőtől. A színház egyszerűen és közvetlenül foglalkozik társadalmi kérdésekkel. A színház olyan tapasztalatokat sűrít magába, amelyek lehetővé teszik, hogy túllépjünk az előítéleteken.
A színház szószólója és eszköze a közösség haladó gondolatainak, amelyeket védelmeznünk kell, ha veszélybe kerülnek.
A békésebb jövő békés eszközöket igényel, olyanokat, amelyek hozzásegítenek az értékek felismeréséhez, megértéséhez. A színház egyetemes kifejezésmód, nyelv, amely a békesség és a megnyugvás üzenetét küldi.
A színház sok embert megmozgat, és ezáltal arra ösztönözi őket, hogy megváltoztassák korábbi felfogásukat, és ily módon megadja az esélyt, hogy az újra felfedezett tudás és valóság ismeretében döntsenek, válasszanak. Mint minden más művészeti forma, a színház is akkor prosperál, ha a mindennapi élet részeként a konfliktusok és a megbékélés égető kérdésivel foglalkozik.
A társadalmi változás és fejlődés elősegítőjeként a színház jelen van a háborúktól dúlt területeken is, ahol krónikus szegénységtől és betegségektől szenvednek az ott élők. Számos sikeres történetet ismerünk, amelyek arról szólnak, hogyan mozgósította a színház a közvéleményt, hogyan segített abban, hogy a szenvedők öntudatra ébredjenek, és képesek legyenek feldolgozni traumáikat. Az olyan kulturális platformok, mint amilyen a Nemzetközi Színházi Intézet, amelynek célja „a népek közötti béke és barátság megerősítése", már ennek nevében működnek.

Milyen cinikus, ha egy olyan korban, mint a mienk, amelyben ismerjük a színház hatalmát, olyan erők biztosítsák a világbékét, amelyek fegyverekkel és bombákkal harcolnak. Hogyan is szolgálhatnák a megnyugvást az elidegenítés eszközei?
A Színházi Világnap alkalmából arra kérem Önöket, hogy gondolkozzanak el ezen a perspektíván, és mától kezdve tekintsék a színházat a párbeszéd, a társadalmi változások eszközének. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége hatalmas összegeket fordít arra, hogy fenntartsa a békét a világban, pedig a színház olyan alternatíva lehetne, amely spontán, emberi, nem olyan költséges, de sokkal eredményesebb.
Bizonyára nem csak egyetlen válasz lehetséges arra, hogyan lehet harmóniát teremteni, de az biztos, hogy a színház ennek egyik hatásos eszköze.
Fordítás: ITI Magyar Központ
(forrás: szinhaz.hu)

2011. március 25., péntek

A magyar népzene és Jamiroquai (és még sok más) találkozása a rockszínpadon - Szabó Balázs Bandája

Gandalf Louis Aragontól vette kőcsön és ferdítette át a címet (Az esernyő és a varrógép találkozása a boncasztalon.), mert a fiuk saját kőtői gondolataik mellett Radnótit is énekenek. Én meg örülök, mer bár jó vót az a Dubai (errő még más alkalommal lesz egy-két éccám és Simarafoto is rakosgatja mán a képeit), de ezé, ha másé nem is - kivéve családot, szerelmet barátot -, érdemes vót visszajönni.
Elősző merütem el élőben a népi villanyhangszerek és dzsesszes rokkos kisérőik felfokozott kavalkádjában és mek kell vallanom szívesen fúdokótam benne. A mán rádióbó, karikakazettáró ismert nóták mellett az új lemezt is bemutatták és nem okoztak csalódást (letőthető ingyér a honlapjukró), sőt még tettek is hozzá átélést és vidámságot. Bár a némileg a fiatal Ascher Tamás rendezőre emlékeztető Szabó Balázs uralja a színpadot, a többiek pontosan és szépen adják alá a lovat és mikó aakaamuk van rá - kicsit tálán ritkán-, bebizonyítják, hogy hangszereiknek is mesterei.
A tinitől a vénebbekig sokan vótak a fiukra kiváncsiak, de lehettek vóna többen is (tán mindenkinek hozni kellet vóna még egyet).
A végén Balázs-telki népzene is megszólalt, utána meg Radnóti…
Jó vót, szép vót, aztán meg az a pályinka…
(Tán Egy Balkáni)


Szabó Balázs Band from simarafoto on Vimeo.

2011. március 24., csütörtök

Hangulatok - Álomkép


Gyöngyökkel álmodtam, amiket a cúgos cipőmben találtam. Szétgurultak a gyöngyök a folyosón szanaszét, néhány egy régi stafírungos láda alatt keresett menedéket, a többség a falépcsőn döngött csilingelve a mélybe. A bejárati ajtó felől halványkék fénypászma szűrődött a kulcslyukon át a lépcsőházba. Telihold van.

2011. március 20., vasárnap

Pécsi Est Cafe -2011.03.18.

KAREN CARROL & MISSISSIPPI GRAVE DIGGERS
Igazi belépős, gondolat és bút elfelejtős blues.....





THE  CRAFTMEN CLUB -huhh, francia neo Pop/Rock Kegyetlen beleéléssel , pőrgős ritmussal, a végén pedig zenei orgazmussal. Legalábbis a frontember részéről.... Már csak a gitártörés hiányzott. / Kár, hogy lemerült a gépem a végére./
( Dani )

Harcsa Veronika meg a Jan Garbarek esete.


Miközben a Tán Balkáni melengeti dorkóját a nagy dubai bazárban,( a bazár magábazár ) meg aztán teli hassal ringatja magát egy valamiféle köővetségi autóban, azért még itthon is zajlik ám az élet!
Nem is tudja miről marad le a nagy fene rákevéséböől. Mer aztán itt vót ez a Palya Bea, amirő a Xénia olyan szépeket írogatot, meg aztán a Babosék, de vót valami hat bőgős utána , amit aztán ott is kellett hagyni.... hat bőgős egy csárdában kicsit sok!
Na de ma este aztán kitett magáér a KK meg szervező egység! Harcsa Veronika ( mán a Veronika is olyan szép név) és a Jim Bin akarom mondani BIN JIP, no meg utánuk mindjárt egy globál fúziónak mondott Jan Garbarek féle formáció.Na ezt látta volna a Tán Balkáni!
Ez a Veronika aztán olyan érzékenyen tológatta a pótmétereit, hogy tisztára belesűllyedtem a KK néha kényelmetlen fóteljébe oszt eképzeltem, hogy milyen jó is lenne ezt egy bárpút mellett üdögéve hallgatni egy jó pohár pályinka, vagy egy jófajta whiskey társaságában. Tiszta elektronika vót az egész ami nekem nagyon begyütt. Igaz vót, hogy át jött egy kis Pótis Hed , de nem bántam mer azokat is nagyon kedvelem. Jó, hogy egy évet szántak erre egy szobában egy cicával együtt élve, hogy megalkossák ezt az ENTER-t. Jó lemez, Fonogram díjat is kapott.
Akkor aztán jött a nagy szám! Ez a globális fúzió. Vót itt egy Suzuki nevű Japánbó, de már nem ott él, aztán egy Carló olaszbó, egy Johann franciábó, de szines vót ez, aztán északró ez a Jan Garbarek meg az ezerújju Trilok Gurtu Indiábú. Na ez aztán vót valami!
De ezt is néha akkó lett vóna igzándibó jó hallgatni,úgy hajnalfelé elheveredve.
Igaz, hogy állva nem is tapsót a közönség mer aztán itten ez nem szokás, de egy -két füttyögetés, huhógás elhangzott ahogy illik meg vastaps ami mostanában igen divatos.
Ez a Trilok Gurtu aztán jól kitanulta a dobolás mesterségét! Hát nem egy vízzel teli horganyzott vederből is csalt ki hangokat csuda szerkentyűivel? :) Kár lett vóna kihagyni- ahogy a Xénia mondaná.
( Tán Balkáni- nénicsak )

2011. március 19., szombat

Mr Tán Egy Balkáni utazik - Abu Dabi

Mr Tán Egy Balkáni éppen egy követségi mercedes hátsó ülésén terpeszkedve emészti a koncert utáni protokol vacsorán elfogyasztott halakat és rákokat, fülében az arab lant húrjai csattognak, ölében… - na igen, ne gondoljon senki rosszra -, ölében kedvenc Mac Book Proján pötyögteti e sorokat, miközben a nőnemű szekér csendesen siklik és ringat vissza Dubaiba. Idefelé ugyanez a jármű kényeztette Mr Tán Egy Balkánit. Bár az elején kicsit duzzogott a minibár és a fontos embereknek kijáró kicsi, a kocsi orrán lengedező magyar zászló hiánya miatt, de hamar megbékélt a helyzettel és most csak jóllakottan pislog az ablakban gyorsan éjfél felé suhanó sivatagra. (Most itt egy pillanatra kilépek az egyes szám harmadik személyből, iszom egy korty ásványvizet, (ó, a minibár!), elnyomok egy készülő ásítást, kinyújtom a lábam, majd vissza egyszám harmadikba.) Mr Tán Egy Balkáni kocsiját Mr Csandra vezeti. Mr Csandra alacsony, tömzsi, barna bőrü, mindig mosolygó, középkorú férfi, a koncertet is végigülte, a végén pedig a többi nézővel együtt állva tapsolt. Itt, ha nagyon tetszik valami, ez a szokás. (Ennél a gondolatnál Mr Tán Egy Balkáni csöppet elmosolyodik, olyan Mona Lisa módra. Végigolvassa, amit eddig írt, sóhajt eggyett, majd bezárja a zárójelet.) (Mr VJL(ab) és Mr Simarafoto csak szótlanul bólogatnak a zárójelek között.) Most Mr Tán Egy Balkáni megvakarja a fejét, eljátszik a gondolattal, hogy megemlíti a holnapi partyt a szálloda tetején (41), de az újabb ásítás és a sűrű pislogások, no meg Dubai közeledése arra késztetik, hogy kirakja a mondat végére a pontot és lecsukja a laptop fedelét…

Hangulatok - Fény

Kinyitottam a szemem, olyan sötét volt, hogy mozdulni sem mertem. Nyilván felhő takarta a Holdat. Aztán apró fénypontokat véltem felfedezni magam körül: két pirosat, egy ritmikusan felvillanó kéket és egy diszkrét narancssárgát. Elektromos tárgyak készenléti állapotát jelző fények. Elméletben itthon vagyok.

2011. március 18., péntek

Palya Bea és Kodály Központ

A Kodály Központot Palya Beának találták ki. Olyan jól érezte magát ma itt, mint Mexikóban a fehér sziklán amikor a piros fürdőruhájában beleénekel a tenger hullámaiba... Ez az első koncertje 4 hónapos mexikói tartózkodása után és nagyon köszöni, hogy itt léphet fel az igazán jó akusztikájú KK-ban . (szerintem ez mindannyiunknak ajándék....:)
Az Almadallal kezdi ami nem véletlen hisz az egész estét betölti egy kis latin -amerikai filling , de énekel  szláv, francia, spanyol és angol nyelven, megénekelteti, a közönséget, táncol, tapsol, nevet, örül, élvezi azt amit  mi is élvezünk: a zene csodálatos hatalmát....elhangzik a Sofia Express, Akrostichon a Psyche - lemezről , Az élet megy tovább... ( fel sem ismerem a régi-régi Zárai-Vámosi dalt) a Szépszemű szeretőm  az Egyszálénekről,- ami alatt teljes borzongás és lúdbőr tetőtől talpig. Háromszor is visszataps. A közönség kezd felengedni... ( bár szigorú tekintetek pásztázzák a széksorokat) utoljára a Nagy utazás amin rendesen elérzékenyülök és várom a Nem leszek a játékszeredet, de nem.... sajnos  erre nem kerül sor:(
Egyébként még mindig nem tudom megszokni, hogy a Szépszemű szeretőm  alatt  a Nagytesvér beszól az előttem lévő sorba berontva,  hogy  itten fényképezni tilos.
Meg aztán azt a nagy műanyagból készült csokrot az ajtó mellett ami a díszítést szolgálja... na azt kicserélték egy nagyobb még kínaibb oda nem illő csokorral. Meg a váza. Nem egy minimal.....
Egyébként a koncert kiváló volt, kár lett volna kihagyni.


(Xénia)

Én itten csak állok - Dubai 3

Én itten csak állok a flaszteron, talpamat a cipőn keresztűl is nyaadossa a meleg beton, nyakamat kitekerve próbálok főkuszáni a szmogszurkálok csúcsára, mint nújorkban a csendőrök (Luise de Funes), a forgalom elsodor és már az óváros sikátorait koptatom, a bazár magábazár (á lá Bogárdi Alíz), a vizi-taxi ringató, a szellő kellemes és itt vannak a többiek is, csattognak a sietős talpak, gyöngyöz a verejték a homlokon, mindenki valamit adni akar nekünk (el), a homok a parton puhán cirógat, a tenger húvös, mint a Balaton júniusban, sütnek-főznek az Istenek, hol a nap, hol a csillagos lepel…
Hónap lesz telihód.
Tegnap a DUCTAC-ban (Dubai Community Theater and Arts Center) állva tapsót a közönség, már aki befért, mert ötvenen-százan hoppon maradtak. Vót ott TV, úság, lepedős kiőtözés és egyszerű hétköznapi viseletben a zenekart és a Perzsa Újévet ünneplő sokadalom. Mindenki tette a dógát, a zemberek pediglen hálásan fogadták.
Hirtelen ennyi, megyünk tovább tűtörnyot szemléni.
Itten most befejezem, pályinkát úgy kűdgyetek, hogy eene áztassa a pínzt!
(Tán Egy Balkáni)

2011. március 16., szerda

Török Ádám és a Misi

Ma Pécs városában 16-an voltak kíváncsiak Török Ádám és a Misi produkciójára. Ők is inkább az ismeretségi  és a baráti kör embereiből álltak  össze... Ádi azt mondta ezen ő nem csodálkozik, ma van a Bayer-München  meg ki a fene tudja  futballmérkőzés és az emberek  inkább azt nézik, várunk negyed  kilencig aztán meglátjuk....Ekkor még csak ketten voltunk a Billentyűben a zenekar tagjain kívül.
Hát valamikor szebb -Mini Klub- napokat látott falak helyett is kezdtünk szégyenkezni....
De Török Ádámot ez nem zavarta. Mikor megérkeztek a barátok, Török Ádám, Horváth Misi,  Závodi János és a kis Japán -(ami mindent tud) elkezdték a koncertet. Jókedvvel leadták azt amit egy telt házas közönségnek szoktak, sőt a belterjes hangulatban Studi  barátunknak elhúzták az 1969-ben Badacsonyban íródott  "Jó sok-sok üveg bort" c. nótát emlékezve arról , hogy ennek a dal megalkotásánál ő is jelen volt. Aztán jött a Gasztro Blues, a Zene tovább él, majd a friss cd  lemezükről pár dal,  elektro- blue- light- music,  majd végül az Elfogyott a Tequila című nótával búcsúztak és örültek, hogy haza mehetek a háromnapos baranyai turné után.
Bár Szigetváron telt házas közönség és jó kaják várták őket, nem bánták meg hogy ellátogattak Pécsre is.Legalább az itteni barátaiknak megmutathatták, hogy ők  még mindig jók és ilyen gyér nézőközönségnek is jókedvvel eltudják játszani azt amit kell. A Jani, a Misi,az Ádi bácsi és a kis Japcsi.
( Xénia )

Török Ádám és a Misi

2011. március 15., kedd

Munkás hétköznapok - Dubai 2

Hát akkó itten vónánk! - fejeztem be mútkor beszámolómat. Azóta a felhőszurkáló foglyai vagyunk szinte, próba próba hátán, émény még kevés, fotó annál több… Ma estétől kicsit szabadabban, mert holnap kezdjük learatni munkánk gyümőcseit: koncert Dubai legnagyobb színházában, a magyar követségen is várnak minket Abu Dabiban egy kis nótázásra és végül a Sheraton tetején parti (á lá Beatles): az úri közönség szolidan szürcsöli a méregdrága nedüket és diszkréten zörgeti ékszereit - ha már volt Beatles, maradjunk John Lennonnál -, mi pedig pusztítjuk a közel-keleti vörösre érlelt szőlőleveket. Ezek vónának a tervek, közben pedig mászkálunk, nézelődünk, szóval most kezdődik számunkra…
(A „nagy“ koncetre minden jegy elkelt és még mindig érkeznek könyörgő telefonok, honfitársainktól is. Lehet ezekre nemet mondani?
Kiderűt, az interhálót arany árban mérik, VJL(ab) megszíta, mert a zenefőnök, Ghodrat, népének kérésére - csak jutna eszembe hó halottam ezt a kifejezést mostanában? -, átalakítatta az egész vízionációt, mer túl gyorsnak találtatott. Simarafoto rendületlenül kattingat, én pediglen komló-lére vagyok kárhoztatva ebben a szárazságra ítélt világban…)
Köbüki, jelkezz! Folyt köv.

Levél a bardoba 5

( "Mi a ‘Bardo’?
A buddhizmus alaptanítása szerint, mindennek aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, amelyet jelen létformánkban megismerhetünk. Minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik..." Tibeti Halálmeditációk - a szerk )


A fontos dolgokat nem lehet "kicsit" csinálni. Az ember nem lehet egy kicsit terhes, egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott. P.P.


Gondolkodtam ezen a találkozás önmagammal-témán, de aztán rájöttem, mivel én nagyon nem vagyok Karinthy, jobb is, ha ezt a megközelítést hanyagolom, annyira meg tán végképp nem vagyok fantáziadús, hogy Dorian Gray arcképét lássam, így, mint főkönyvelők gyermeke, az egyszerűbb megoldást választottam egyszerűen leltározom….

Az egész úgy kezdődött, hogy sok időm volt, nagyon éhes voltam, s – ahh, minő elfajzás, de néha nekem is engedtessék meg a multi-kulti– beültem a Mekibe.
Nagyon mentegetőzöm is emiatt, de a Blahán akkor választhattam a Fornetti, a Burger King és a Meki közt, a menet közben sebtében bekapkodott péksütemény-undorom volt már, meg hideg is volt, meg…
Jó, jó, nincs mentség, tudom, akkor azért kellett bemenjek, hogy ezt átéljem, s rájöjjek arra, amire akkor, ott jöhettem csak rá.

Tömeg, egyen-burgerek, az a sajátos olaj-szag, ültem, s mártogattam az édes-savanyúba a McNuggetseket…
Mellém ült egy anyuka, s vele szembe egy olyan kb. ötéves kislány.
Nagyon helyes kislány volt, szőkés-barnás félhosszú hajú, a haja nem túl dús, az arca inkább kedves, mint szép.
Kis kezeit eltartva csipegette a sült krumplit meg a nuggetset, amit én is…
Olyan nagyon kis finom mozdulatokkal, kecsesen evett, nagyon jól nevelt volt és kedvesen, udvariasan válaszolgatott anyukának.
Az első, ami feltűnt, az volt, hogy manapság nem igen látok ilyen jól nevelt, kedves gyereket, ilyen türelmes anyukát.
Ezen el is méláztam, átfutott rajtam egy mai társadalmi kor- és kórkép, de ez csak villanás volt.
Mert azonnal más ragadt meg bennem.

Először csak egy régi fotó.
Állok a kapunk előtt, a babám magamhoz szorítom, s olyan vagyok, mint ez a kislány.
Aztán eszembe jutott, amit anyám mesélt, hogy ha homokoztam az udvaron, s a kezem homokos lett, azt magamtól messze eltartva mentem fel, mossák meg, mert piszkos!
A mozgásomra nem nagyon emlékszem, de úgy gondolom, ha már balett, akkor tán én is kecses lehettem.
De hogy a hajam pont olyan színű volt s körülbelül ennyire nem dús, arra emlékszem, mert anyám sok-sok évig a derékig érő levágott hajam egy fiókban őrizgette, néha találkoztam is vele, fertelem….

Néztem a kislányt, magamba néztem, elgondoltam, annak idején mennyi eredendő kedvesség, naivitás, báj volt, lehetett bennem.
És megláttam magam, most és itt.
Vajon mivé tett az élet, mi dolgok, milyen történések, élmények, érzelmek és tanulságok tettek azzá, ami ma vagyok?

Szeptember végén volt az évfolyam –találkozónk.(Emlékszel, első levelemben erről írtam neked, a két, ifjúkori tanítómról.) Mikor hozzám került a szó, nyíltan azt mondtam, abból a nyusziból, akit ti ismertetek, mára egy sárkány vált.
A vacsoránál többen meg is kérdezték, hogy is van ez?
Mit értettem ezen?
Jót nevettem magamban, miért kell ezt kérdezni, csak nézzenek rám, csak kicsit beszéljenek velem, s kész.
Erősebb lettem, kemény, néha már erőszakosan rámenős, egyre kevésbé érdekel, ki mit mond, ki mit gondol, megyek az utamon, a saját véleményemre adok, de a kapottból már csak azt fogadom el és meg, ami megerősít.
Biztosan vannak érzelmeim, mert érezném a hiányát, mint a Didergő király, csak ezzel most valahogy úgy vagyok, mint Scarlett O’Hara a Mitchell-nagybecsűben, hogy most nem gondolok rá….
Majd egyszer, majd talán, most nem ennek van itt az ideje…
Most ésszel kell, sok ésszel, s nem vihet el energiát …………………….
Tudatos volt az út, amivel előkészítettem, de honnan ez a tudatosság, elszántság?

Évről évre, nap mint nap adta-tette rám a terheket, örömöket, tapasztalásokat, hogy ilyenné váltam…

Mondatok kavarogtak, messze múltból, nagyon távolból………….

.. mert amikor ott a kályha mellett az Ódát olvastam, és eszembe jutottál…..
..akkor most ünnepélyes keretek közt átadjuk frissen végzetteinknek a diplomát…..
…és most mi lesz velünk? .. Semmi ……
.. a munkaügyön add csak le a papírjaidat, mindjárt hozom a szerződésed…
.. és most esküvel erősítsétek meg Isten színe előtt….
..hát, ez bizony nem Eszteres, semmi Eszter nincs benne, legyen Judit Eszter….
..anyu, hozz be keresztrejtvényt, nem tudom, maradt még eszem????..
…nyugodjon meg, sokszor előfordul, ha valaki nagy nyomásnak van kitéve, ez nem….
.. mondd, Mari tudok én még majd dolgozni, vagy valaminek örülni???....
.. a kislánya nagyon visszahúzódó….
.. igen, az otthoni konfliktusok…
.. légy kedves, határidőre….
..akkor ez most nem úgy sikerült, jobban figyelj….
..a négyesbe úgy tedd, várj, megmutatom….
… nekem olyan már rég nincs…
…kislányom, úgy pakolj, téli- nyári legyen, ki tudja…
..álmaim asszonya, a cipőd megkaptam s a páncélszekrényben….
…a kihirdetés napjától hatályos…..
.. és a tulajdonos, kihasználja a szinergiákat…
..unom a pályaudvari reggeli kávézást már………..
..sajnálom, engem is kényszerítenek és nekem muszáj egy nevet…
…igen, látod, az öt év alatt pont azok a tulajdonságok erősödtek…..
…az ajtó felől, ha jő az ellen……

Mondatok kavarogtak, emberek kavarogtak, események kavarogtak, így jár, aki emlékezik.
Szép időutazás volt, pár perc alatt.

Megnyugtattam magam.


(S0phia)

2011. március 13., vasárnap

Psycho Mutants utáni mutans...

Március 12. szombat Pécsi Est Cafe. Aki ott volt az tudja, aki nem az pedig bánhatja, mert nem tudja miről maradt le!
Bár a koncert utáni kultúrdiszkó erősen zuhanó tendenciát idézett elő a hangulatomban. Illetve még az is hozzájárult eme érzésemnek, hogy kintről özönlött be a csak diszkóra kíváncsi "zombi" fergeteg...
( Dani )

Első benyomások - Dubai

Bekászálódtunk a nagy török madár gyomrába (magyar gyerek gyógyítja) és eerepített minket Istambul csodás tranzítjába, ahol közőték, hogy csatlakozásunk két órás csúszását kompenzálandó étlen-szomjunkat csökkentik kis ellátmánnyal. Majd az éjjeliröptűben megkaptuk második török fogásunk és hosszas szárnyalás után álmosságtól résnyire szűkűt szemünket nehezen tudták retina-vizsgálni a fehér lepedőbe rejtőző magabiztos benszülöttek Dubai városában.
Hűvös 22 fok fogadott és hajnali derengés, na meg a Four Points by Sheraton busza, mely 37. emeleti vackunkra, de gyáltalán nem vacak lakosztályunkra szállított és kis falatozás - istenem! ma már hányadik? - és hajnali tengernézés a teraszunkról után mindenki ájultan dőtt ágyába. Jó reggelit, itten vónánk!
(Tán Egy Balkáni)

Hangulatok - Találkozás

A minap összefutottam egy szemmel láthatóan bátor keramikus-művésszel. Cigarettával kínált és udvarias kérdéseket tett föl. A sarkon megjelent egy csoport óvodás. Fegyelmezetten bámultak minket.

(Kristóf)

2011. március 12., szombat

Felező

Szerkesztőségünket elküldték melegebb éghajlatra, így most a fele egy kis időre délebbre költözik. Tán Egy Balkáni mától Dubaiból és Abu Dabiból fogja tudósítani VJL(ab) és Simarafoto kalandjait. A többiek itthon töltik ki a hiányuk által keletkezett űrt, mikor időtlenség miatt  és időeltolódás okán késik az új post.
A Golestan zenekart kísérik. Nekik jó utat, jó koncerteket, nekünk pedig élvezetes beszámolókat kívánunk!

2011. március 10., csütörtök

Money, money, money - Moliére abszurd: A fösvény (Két nézőpont, egy gondolat)

1.Szeretem ezt a fajta színházat. Szeretem, hogy nincs színpad, és hogy a díszlet is tulajdonképen csak egy falfestmény. Szeretem ha velem együtt pörögnek az események .. Talán benne vagyok a darabban is. Valamelyik szereplő jellemében. És így is jól érzem magam, nevetek a balgaságomon......
Akár játszódhatna ma is Molière Fösvénye. . ( szakmámnál fogva elég sokszor találkozom a mai pénzéhes Harpagonokkal és hallgatom sírásukat keserves és megrendítő életüket a pénztelenségükről ....)
Amikor készültem erre az előadásra arra gondoltam talán valami mai környezetben fogom viszontlátni, kicsit átírva, kicsit szabad szájúan, de nem . Kosztümös, korhű jelmezekben, nem nagyon elrugaszkodva Molière szövegétől mégis a mostani világba illesztve kaptam vissza ezt a komédiát. ( bár el tudnám képzelni ezt a történetet beágyazva a 21. század vállalkozói rétegének a megjelenítésében is....izgalmas lenne... )


--------------

2. Mikuli János a régi szokásához híven leporolta, lecsupaszította, lekarcsúsította, egy felvonásra húzta Moliére A fösvény-ének öt felvonását, ami első hallásra abszurdnak tűnhet, de nem ez az abszurd, hanem a helyzetek, a mai áthallások, a jelen életünk. Nem ártott a karcsúsítás, a darabot újraolvasva sincs hiányérzetünk. (A szöveg mintha nem az Illyés fordítás lenne, de a ferdítő sajnos nincs feltüntetve a színlapon…)
A JESZ, vagyis a Janusz Egyetemi Színház színpada egy tizenhetedik századi francia szalon égi mása kétdimenziós, falra festett bútorokkal - Mikuli Dorka munkája -, beleillene egy Karinthy Így irtok ti parodiába is (és ez nem véletlenül jutott eszembe,de várjuk ki a végét).
A ruhák korhúúúúúúak, a sminkek erősek, a szerepek kicsit túljátszottak, de csak egy kicsit, a valóság és az abszurd határán egyensúlyozva és néha átlépve, amit a világítás haragos zöldre váltása is jelez. A szerepeket az ifjoncok és a „régi nagy öregek“ (hárman) összecsiszolták, egyneműen tudnak megszólalni és meleget, széket, levegőtlenséget feledtetve kacagtatni. És néha ráébreszteni: ezeket a szavakat, gondolatokat nemrég hallottam! A világ semmit sem változott Moliére óta? Csak még abszurdabb lett? Itt köszön vissza Karinthy: a boldog vég most az Így irtok ti képeskönyvéből lép elő és mutatja, hogy így játsztok ti, kritikáját adva korunknak, színházunknak, életünknek, haláltáncunknak. Hiába van meg a szerelem, a család, hiába van meg a pénz, a vég csak látszólag boldog, de valójában sötét, fenyegető (amit a jól megválasztott zenei idézetek is erősítenek és külön erény, hogy mindez élőben, zongorán és énekhangon szólal meg). Nem akarunk ilyen világban élni, ahol mindent a pénz irányít, testet, lelket, hitet.
Másfél óra kacagás, másfél óra szembenézés: derekas munka, jó szórakozás.


(Xénia, Gandalf)


A fösvény from simarafoto on Vimeo.

2011. március 9., szerda

Nem Fapuma, Üvegtigris (3)

Nem tudom, jó film-e az Üvegtigris harmadik része. Így voltam ezzel akkor is, mikor az elsőt láttam, jóval a bemutató után. Nem értettem mitől lett kultikus? Jó-jó, szórakoztató. Jól meg van csinálva, jók a színészek, de nem nevettem annyit rajta, mint a többiek… Aztán megint elém került többször is és már én is visongtam a poénokon. Vártam őket. Kederúlt, ez a film nem a meglepetés-humorral hat, hanem a már ismert poénokat várjuk és akarjuk újra meg újra és közben már szinte mindenen tudunk nevetni, mint egy jó spangli után. Tudatmódosító. (és közben magunkat is kiröhögjük, hiszen bele-bele pottyanunk hasonló helyzetekbe, csak a megoldásaink mások vagy nem?)
A második részt közösen moziztuk barátaimmal, akik kicsit fanyalogtak, várták az első nagy nevetéseit…, hiába mondtam nekik: ezt a fajta mozit meg kell tanulni, akkor válik igazán élvezetessé… már nem tudom, hányadszor röhögtem végig.
Most én is beleestem ebbe a csapdába: a harmadik felvonásban elsőre nagy kacagásokra vágytam, de inkább csak mosolygásokra futotta. A poénok pedig most is ülnek, a történet horizontja kicsit kitárult, a szereplők kicsit megöregedtek, de nem lettek bölcsebbek, ami nem baj, mert így szerethetők. Meg kell még nézni párszor és érzésem szerint ez is a trilógia méltó darabjává fog válni.
Nem Fapuma, Üvegtigris.

2011. március 8., kedd

Kellemes kezdet - Gézakékazég

Vótunk mink a buliba, mikoris Pina Papa és a Kavarók (Népi Papa és a Haverok - a szerk.) játszódtak és öszve is kuporgattam pár keresetlen szót (aki nem hiszi, lapozzon mán vissza kicsit), de elöttük azé szerencsénkre vót pár fess legény akik kékre festették az eget, lagalább is a nevükben. Hobby-zenészként is tútettek az utánukjövőn, mert zenéni azé tudtak, a maguk módján egész jól epöngették a brit gitár-pop-ot.
Legyen nekik mindig kék az ég!
(Tán Egy Balkáni)


Gézakékazég from simarafoto on Vimeo.

2011. március 7., hétfő

2011. március 6., vasárnap

Kellemes találkozás - Pluto

A Vad Frutik előzenekaraként találkoztunk élőben és meggyőzőtt megszólalásuk tisztasága és táncbahívó hangulata. Zenéjük valahol a hatvanas-hetvenes évek brit underground-jában gyökerező gitárcentrikus muzsika, egszerű rock and roll, ahogy ők fogalmaznak.

Pluto from simarafoto on Vimeo.