2011. január 24., hétfő

Időgép - A „botrányos” A Csárdáskirálynő 1916

     A minap felhívott Zsuzsa, hogy tudok-e pár képet adni az 1993-as kaposvári Mohácsi féle Csárdáskirálynőről? A keresgélés közben előjöttek az emlékek, hiszen munka közben és utána is sokszor láttam az előadást, sőt mikor a Magyar Televízió élőben közvetítette, még rögzítettem is anno, VHS-re. (Volt is nagy felhördülés, na nem a VHS, hanem a mű miatt, de erről kicsit később.)
     Előrebocsájtom, nem szeretem az operett hamis álomvilágát, negédes dallamait. Ez az előadás szakított a hagyományokkal, keletkezésének korába helyezte a cselekményt, ezért megjelenik benne az első világháború, a monarchia szakadása, a nemzetiségi problémák és a politika, van ami súlyosabban, van ami csak a háttérben, vagy érintőlegesen. Áthallások vannak az éppen lerúgott szocializmusra és furcsa módon jövőbelátóan a mai viszonyokra is (vagy ezt csak én magyarázom most bele?).

     Hogy más mint az eredeti, már a címe is jelzi: A Csárdáskirálynő 1916. Mohácsi azon kívűl, hogy egy kicsit bele- és átírt (ki-ki döntse el, hogy ez jó vagy rossz), nem tett mást - saját szavaival -, mint eljátszatta rendesen a megírt szituációkat. Kibontotta és továbbgondolta a jeleneteket (leásott a mélyükre, ahogy komoly ítészek mondanák). Így felszínre került a dráma a leányregény történetből. Nem volt egy vidám előadás, bár sokat lehetett nevetni polgárpukkasztó megoldásain. (Na jó, van aki tényleg pukkadt tőle: románoznak az orfiban, ahol Ady részegen motyogja verseit, Bóni kifejti, hogy egész családja árulások során keresztül lett gróf, ő most miért ne árulhatna el bármit és bárkit?, Szilvia meleg szavakat váró kérésére szintén Bóni azt feleli: Vasaló, baszd meg!, stb.)
A végén minden „jóra” fordul, a hatalom elrendezi, igaz, már senki sem kívánja ezt a „jót” (a hatalom tudja, hogy mi kell a gyermek népnek, még ha bele is pusztul) és közösen süllyednek el a monarchia frissen felavatott büszkeségével a történelem hullámaiban.
Az előadás nagy vihart kavart. Akik tévesen az óvodás farsangra színrevitt Csárdáskirálynőre váltottak jegyet, gyalázatot emlegettek, mások buszokat szerveztek az ország városaiból, annyi volt az érdeklődő. A televíziós közvetítés még nagyobb vihart kavart és csak hab volt a tortán, hogy, október 23-án történt, így már egyesek hazaárulózást és nemzetgyalázást is kiabáltak. Hiába, akkoriban forradalmi időket éltünk…
     A tévéfelvételt sokáig évente egyszer legalább megnéztem, külföldön élő barátaimnak ajánlottam és adtam bizonyítandó, hogy operettből is lehet katartikus előadást alkotni. Most, hogy Zsuzsa eszembe juttatta, megint kikapartam a sublót mélyéről a kazettát. Valaki kikereshetné az MTV archívumából is és újra műsorra tűzhetné hiszen úgyis annyi régi dolgot adnak manapság, ezzel kicsit gyarapodhatna az értékesek sora.
(simarafoto)

Kulka János, Sáfár Mónika, Gyuricza István, Csapó Virág
/Emmerich/ Kálmán Imre: Die Csárdásfürstin
1993 Csiky Gergely Színház (Kaposvár)

Részlet Kálmán Imre Csárdáskirálynő c. operettjéből
(Kaposvári Csiky Gergely Színház, 1994; r: Mohácsi János)
Sáfár Mónika & Kulka János

Nincsenek megjegyzések: