2010. október 31., vasárnap

koszorúk ideje...

Lumnicer nővérem beszélt rá, hogy írjak ezekről a napokról. Nem tudom miért gondolta, hogy erről én szépet fogok írni. Talán a sok elvesztett és nagyon-nagyon szeretett szeretteim miatt, nem tudom... de erről a halottak napjáról szépet írni nem tudok. Csupa közhely és ömlengés.... az egyik oldal. A másik meg a tolongás és parkolóhely keresése közötti szitkozódások, köszöngetések és hogyvagyolások rég nem látott ismerősöknek.... sötétben meg ámulások a gyertyalángok pislákolásának. Micsoda misztika!
Azt mondják ilyenkor a legszebb a temető.Én nem tudom..., nem láttam még éjszaka. Nekem a temető sosem  szép.

Persze azért ilyenkor én is elutazom egy kis falusi temetőbe, hogy a koszorúimat elhelyezem szüleim, nagyszüleim emlékhelyén. És ha sikerül gyertyát is gyújtok. De nem szeretem ezt a dolgot..
Nekem a megemlékezés akkor van amikor a koszorúkat készítem.
Amikor csinálom apámra gondolok, hogy párszor félrecsúszott kalapban ért haza, pityókásan mosolyogva és akkor én is kicsit félrecsúszva ragasztok arra a koszorúra egy levelet, vagy anyámra akinek otthonkájába bújt a szeretet, hát akkor neki egy barna otthonka félét, vagy öregapámra aki kemény volt a sok paraszti munkától, neki tán egy lófélét, a másiknak aki cipész volt neki egy kaptafa félét, vagy öreganyáim kalácsait ... bármit. Bármit bele tudok képzelni abba a koszorúba amikor készítem. Én ilyenkor vagyok velük.

Róla még nem beszéltem... férjem egy erdő és egy patak álmát őrzi. Messze a temetők ilyenkor lármás zajától. Oda sosem koszorút viszek. A kertből szedek virágot, diót, szőlőt, almát, körtét.... és azt leteszem a lombok közé.... a patak kacaja fölé....

Arra gondolva, hogy az elmúlás talán egy küszöb átlépése egy másik dimenzióba.... ahol talán van folytatás.....
(xénia)

2010. október 30., szombat

A kövek meséje

- Legyen világosság!
És lőn…
És vala Big Bang (Nagy Bumm)
És megszületett a tér.
És megszületett az idő.
És idővel a kozmikus részecskék anyaggá tömörültek, majd bolygókat alkottak: megszületett a kő.
És a hatodik napon megszületett az ember és alakítani kezdte a teret és időt, anyagot.
Az ember formálni kezdte a követ: kiszabadította belőle a fájdalmat, szerelmet, szépséget és csúfságot, életet és halált…
És Isten elégedetten dőlt hátra, mosolyogva nézte teremtményeit és gyönyörködött kezeik munkáiban, az életet dicsőítő megmunkált kövekben…


Kövek from simarafoto on Vimeo.
A fotók a Nagyharsányi Szoborparkban készültek iPhone 4-el.
Audió: Simara - Second Impression (részlet)

2010. október 29., péntek

Ákos a Personal Hungary-n

(Personal Hungary: Emberierőforrás-menedzsment Szakkiállítás - a szerk.)

Különleges fellépésen vett részt Ákos!! :)
Ő volt a Personal Hungary humán szakkiállítás első napjának díszvendége, de bizony itt is sztár-előadónak számított!
Míg a sok-sok éve végighallgatott, nagyon okos szakemberek által réges-rég összeszedett okosságok közt őt kérdezték, igen sajátos megközelítéssel szedte össze az a HR munkát, amit önmaga, a zenekara, stábja és pub-ja menedzselése során alkalmaz.
Most nem szeretnék ön- és közreklámot kifejteni, de mondandóján és stílusán azért csak meglátszott a közgáz-végzettség. (Gandalf, be lehet szólni!:) )
Ami kiemelésre érdekes sztorizás:
Az első felmondásra 2001-ben került sor, mikor az első gitárosa jól elment tőle s a felmondás beadásakor érdekes diskurzus alakult ki, ahol úgy Ákos személyisége, mint zenei stílusa szóba került. (Mint az közismert, a felmondást a munkavállaló nem köteles indokolni, ám ha úgy gondolja, megteheti, ez esetben erre került sor, s elképzeltem, milyen keresetlen stílusban.)
Ezt követte a kiválasztás.
Igen sajátos ismérvei voltak a kiválasztás során, ajánlom minden munkáltató számára:
- Határozott elképzelés a jelölt tudásáról, szakismeretétől
- Figyelembe vették a szervezeti körülményeket, azaz a meglévő bandába kellett illeszkednie
- Csak egy CD-t küldtek meg a jelentkezőknek, a többit rábízták, ezzel tesztelték, hogy mennyire önálló.
Az előkészítés után bent maradtak furcsa alakok is, de ők az első meghallgatás során kiszóródtak….
Maradt két versenyző…
Az egyikük technikailag, megjelenésében is mindenféleképp illeszkedett, ám kiderült egy olyan tulajdonsága, amivel az együttműködés nem megfelelő lett volna:
Mikor megjelent akkurátusan három darab gitárral, a zenekar egyik tagja megkérdezte tőle:
„ Mi van öreg, most akkor ide is költözöl?”
S eme egyszerű kérdéstől gitárosunk lefagyott, mint a windows, s hosszas idő után kellett rebootolnia.
A másikuk, Kékkői Zoli azonnal vette a lapot, s mind stílusában, mind megjelenésében megfelelő volt s azonnal csapattaggá is vált, így Ákos hatékony kiválasztási szisztémája a gyakorlatban is visszaigazolódott.
Teljesítményértékelés mindig s azonnal van, már a buszban, a koncert után megbeszélik, ki hogyan teljesített az elvárásoknak megfelelően.
Az ösztönzés, ha úgy vesszük, igazságos, mindenki egyformán kap a zenekar tagjaiból, s Ákos annyit azért elárult, hogy jól kereső zenészek!
Beszélt még sok mindenről, Isten-hitéről s ennek figyelembe vételéről a kiválasztásai során, de erről azért nem írok, mert ez bizony ma Magyarországon szigorúan törvényellenes, mert diszkrimináció, így nem reklámozom.
S mondott egy nagyon érdekes dolgot, ami szó szerint igaz, s bármely helyzetben, bárkire igaz lehet:
Ha a legjobb vagy, ha az első vagy valamiben, az nagyon nehéz helyzet.
A kisebb baj, hogy már nem tudsz merre és hová fejlődni versenytársak nélkül, ha csak nincs egy belső igényed önmagad fejlesztésére.
A másik gond, ha az első vagy, nincs kitől segítséget kérned, magad vagy.
Soha, senki nem sajnál, nem segít, hisz te vagy az első, majd megoldod.
Ki nem mondva ez a hosszútávfutó helyett a sikeremberek magányossága…..

Igen meglepődött kis beszélgetésünk során, hogy a tudósító emberkereskedelemmel is foglalkozik, de azért remélem, maradt nyom benne…:))
(S0phia)

2010. október 28., csütörtök

BBC - Golestan

Volt egy koncert nyáron amire nem tudott elmenni a helyi televízió, helyttük a BBC küldte el forgatócsoportját a zenekarhoz és mivel már ott voltak, kicsit körülnéztek a kutúra 2010-es fővárosában, Pécsen is.
A stáb munkáját - ha már egyszer itt vannak alapon… - az EKF is segítette.
A két operatőr és szerkesztő-műsorvezető ellátogatott Orfűre, a Golestan magyar-perzsa zenekar próbájára és felvették koncertjüket a Civil Közösségek Házában. (Hahh! Már megint a civilek! A hivatalos programba nem fért bele a nemzetközi zenekar, ezért saját erőket kellett mozgósítani. Érdekes, 6000 km távolságból még a legismertebb televíziót, a BBC-t is Pécsre lehet csábítani…)

A kellemes nyári estében a Székesegyház harangjai fojtják a tücskökbe a dalt és átzúgnak a koncertre izgatottan várakozó, széken vagy kövön ülő, vagy - hely hiányában - álló tömeg feje felett. Ghodrát az alkalmi színpadra szólítja a BBC műsorvezetőjét a kíváncsi kamerák mögül és megköszöni neki az érdeklődést, majd kezébe nyom egy dobot hogy együtt játszák el az első dalt, a Homokdombot (Tookh), mely a közelkelet világába röpít minket. A dalok szövegét nem értjük, mert Irán déli részének nyelvén, achomul szólnak, de Ghodrát, az énekes-zenekarvezető időről-időre magyarul összefoglalja a hallottakat. A versek a szerelemről, magányról, vágyódásról, elveszett és megtalált boldogságról szólnak a felszínen, de valójában szimbólumok, kötői-emberi-„politikai“ hitvallások. A zene az iráni nép- és műzene és a magyar népzene keveréke modern, popkulturális hatásokkal. Ez nem csoda, hisz a zenekarban a népzenésztől a rock- és blues zenészen keresztül a dzseszistáig sok hangszeres található. A hangulat elringató, kicsit szomorkás, majd átcsap táncosabb, vidámabb ritmusokba, de mint kiderűl, ezek sem a felhőtlen örömről szólnak.
Közben teljesen besötétedik, a zenészeket meleg, „sivatagi“ fények világítják meg, mögöttük a vászonra vjl(ab) varázsol a zenék hangulatához illő képeket.
Észre sem vesszük, úgy telik az idő és csak a búcsúzáskor eszmélünk, hogy nem hagyhatjuk még elmenni őket, nem, még játszatok!
Varázsoljatok el minket!

2010. október 27., szerda

sztalker az átlépő

A napokban régi papírok matatása közben ráakadtam egy 2005-ös Filmvilágból kimásolt több oldalas elemzésre Tarkovszkijról. Miért pont ebben az évben emlékeztek meg róla, vagy mi volt az apropója az írásnak nem tudom, de nagyon örültem, hogy újból elolvashattam .
Valamikor úgy harminc éve  még csak a pedfőn ( az akkori nevén Pedagógiai Főiskola ) volt filmklub. Ott láttam először Tarkovszkij filmet. Volt egy sorozat az Andrej Rubljovtól a Sztalkerig. Mindegyik film maga egy festmény ( ikonnak mondják) de a Sztalker volt az a film amely mély nyomott hagyott az emberben és sokáig lehet vitatkozni rajta ki hogy értette....
És ez volt az a film ami tele volt kimeríthetetlen művészi gazdagsággal és nagyon fontos kép mögötti jelképekkel.
Megnézném nagyon a filmet most így harminc év után : vajon most mit jelentene számomra a Szoba, és a Zóna . Szafiullin aki a Sztalker látványvilágát tervezte azt mondta A Zónáról:
„A Zónáról beszélni azt jelenti, hogy megkockáztatjuk a szembenézést a valódi lényünkkel, hogy megkíséreljük kiűzni a hétköznapok démonjait az eltelt idő piszkos saraiból, ahová nem szívesen nézünk be, ahová csak szégyenkezve merünk benézni. Hogy elrántjuk a képmutatás és az önaltatás függönyét, hogy rásüssön a lelkiismeret napja életünk legrejtettebb zugaira is. Akár a bűneinkre is, ha más ellen nem, hát a magunk ellen elkövetett olykor apró-cseprő bűnökre, amelyek ugyanolyan fatálisan hordozzák a választ arra, hogy mi a legfőbb a legőszintébb vágyunk, mint a sikereink,örömeink percei.. „
Kinek lenne ma bátorsága belépni a Zónába?
Úgy gondolom a Szoba és a Zóna folyton körülöttünk van:.. csak nem találjuk a Sztalkert aki vezetne . Vagy ha meg is találjuk, nem biztos, hogy pont jó helyre vezetne a Zónában. Itt a filmben végül egy ócska bárban, a leggyengébb emberben, egy mozgásképtelen kislányban láttuk meg az erőt és hitet... és az ő hitének nem volt szüksége a Zónára....és vajon tényleg a hit az egyedüli dolog ami megmentheti az embert?
Szóval megnézném újból ezt a filmet ….. csak azt nem tudom , hogy hol?
(xénia)

2010. október 25., hétfő

A civilek ereje - Tommy K. Jr. and Full Blast

Nem kellett hozzá az EKF lassan mozduló mammut gépezete, csak pár lelkes és vállalkozó kedvű civil és az ország minden zugából özönlöttek a hajdan jobb napokat - és ilyen sok nézőt már régen - látott Pécsi Ifjúsági Házba a rajongók és érdeklődők, hogy három év után ujra láthassák a Pécsről Texasba származott és zenei körökben lassan kultikussá váló Tommy Katonát és régi-uj magyar zenekarát a Full Blast-ot.
Voltak itt 16-70 évesig és a Pécs-Paks-Budapest-Miskolc tengely mellöl szinte mindenhonnan. Még a csilláron is - ha lett volna (de szerencsére nem) - lógtak. Pár megkeseredett nyugdíjast leszámítva (Istenem, ne íly öregkort adj nekem!) mindenki tombolt, kurjongatott, beletapsolt a szólók után és táncolt talpalattnyi helyén, ami neki jutott. Ha hely nem is, de zene jutott annál több: Fekete Atti és Mezőfi István biztosan hozták az alapokat, Pettendi Tamás méltó társa volt Tommynak a gitár mögött, a vendégek - Katona Tamás, Pfeiffer Ákos, Nagy György András és Somlai Gábor - igazi örömjammé változtatták az utolsó órát.
Nem akarok ömlengeni, Tommy-ról már sok jót írtam, önismétlésre semmi szükség. Most a névtelen civileket szeretném dícsérni, akik vállalták a kockázatot - volt benne? :) - és magajándékoztak minket ezzel az esttel. Azt mondják, Magyarországon gyenge a civil szféra - ami igaz -, de ez az koncert most nem ezt bizonyította.
Én személy szerint szeretnék minden téren minnél több civil kezdeményezést látni!

2010. október 23., szombat

Janis…………….

Lennon halála előtt kellett volna, de nem vagyok kalendáriumból…

Egy szép este eszméltem, mikor épp Joplint hallgattam, hogy nála is valami kerek évforduló van (lehet, szégyen, hogy nem villant be azonnal, de esetében a dátumok valahogy kiestek a (köz)tudatból.)
Aztán gyorsan rákerestem a neten, mert ő fontos.
Október 4-én volt, hogy 40 éve halt meg, 28 éves korában….
Először szerintem már a halála után találkoztam vele, épphogy elkezdtem a középiskolát és egy vegygépes diszkóban egyszercsak meghallottam a Cry babyt…
Melyik tizenéves lánynak ne lenne akkor épp aktuális szerelme, vagy épp szerelmi bánata??
Így a Cry baby abban a pillanatban ütött, de úgy, hogy az állandó TOP-listámba került és úgy gondolom, már ott is marad..
Az idő tájt nem volt még YouTube, hogy rávessem magam, miket is csinált még ez a fantasztikus nő, de elkezdtem hajtani a dalait, albumait…
Aztán, persze, én is megnéztem a Woodstock-ot és mindennek végére elkötelezett Joplin-fan lettem..
És sajnáltam is, mint általában sokszor, hogy csak a „kis” és nem a „nagy”- generáció gyermeke vagyok!
Mikor felhajtottam minden számát, már tudtam, életművet hallok, soha, de soha már nem egészül ki új dalokkal, nem követ majd divatirányt, nem befolyásolja már a korszellem, örök és maradandó, mint egy kőbe vésett alkotás, nincs folytatója….
És elvitt belőlem egy „Piece of my heart”-ot….”Maybe”…
De ha itt a „Summertime”, felragyogtatja az emberek lelkét! :)

Én megálltam egy néma főhajtásra s a YouTube-on a Janis-számoknál újra pereg a számláló……

(S0phia)

2010. október 22., péntek

Időgép - az Ördögkatlan legnagyobb meglepetése: Baba Zula

Ha még egyszer megnézhetnék valamit az idei év Ördögkatlanjából, határozottan és egyértelműen az isztambuli Baba Zula formációra szavaznék.
Mint ahogy már az előző időgépben írtam, szomorúan és csalódottan ballagtunk lefelé a Cseh Tamás emlékestről, azon tanakodva, hogy most miután megszakítottuk ezt a bosszantó estet mit is csináljunk... aztán elég gyorsan átvágtatunk Kisharsányba a Mediawev-esek programjára, ahol Baba Zula koncertjén már forró volt a hangulat. Persze köszönhető volt ez az elfogyasztott sörnek, bornak, pálinkának, a rezgő seggű hastáncosnőknek - élő viagrák:) -, de legelső sorban Murat Elter zseniális, elektromos, torzítós fene tudja milyen pengetős hangszerén való könnyed játszadozásának. Mert az volt. Elementáris erejű, elszállós örömzene a javából.
Nem szokásom az első sorokban álldogálni, de barátnőm unszolására a nagyra nőtt és beindult pasikat félre taszigálva,  megpróbáltuk megközelíteni a zenekart, akik akkor már vagy két órája nyomták az Ördögkatlanos éjszakába a rockkal fűszerezett keleti varázst.
Baromira sajnáltam, hogy az elejéről lemaradunk, de volt kárpótlás bőven... közel egy órás ráadást adtak, látva a nép beindulását..., akkorra már mindenki felszabadultan ugrált,  (has)táncolt, kiabált, tapsolt, ki  hogy tudta kifejezni örömét, tetszését. Igazi zenei örvénylés volt ez!
Talán nem túloznék, ha Isztambul Hendrixének mondanám a pengetőst....
(xénia)

2010. október 21., csütörtök

16 tonnát raksz…

16 tonnát raksz…
Ez a dal jár a fejemben a sötétben szorongva a szűk buszülésen Németország autópályáin...
16 tonnát raksz…
16 óra az út háztól házig…
Bele sem merek gondolni, csak bámulom a fényszóró szagatta sötét tájat… Körülöttem csendes szuszogás és hangos horkolás, nyögdécselés töri időnként meg a motor zaját… Szomszédom alvás közben mozdul, vele kell fordulnom, hogy mindkettőnknek jusson fenéknyi hely…
Ott messze, a tán soha el nem érhető távolban éppen a másik oldalukra fordulnak vendéglátóink, akik társadalmi munkában üzemeltetik álmukat: a civil művelődési házat… nem csak kilóméterben vannak távol…
A tahométer (Her Tahó Méter) jelez, meg kell állni pihenőre… Lassu kászálódás, gyűrött arcok, törött tekintetek… a mosdónál pénbedobásos kapunál állunk sorba… Előkerülnek a szendvicsek, italok… mire felébred mindenki, indulunk tovább a megengedett 80 km/órás sebességgel… Kis fellángolás után megint a szuszogás, a kerekek és a motor zaja… időnként szemembe mar a szembefények…
Ott messze, holnap majd dörgő tapsok akasztják meg a dalokat és álmokat varázsolok a zenekar mögé a vászonra. Meghívóink fáradságot nem kímélve segítenek mindenben: házat kapunk a hegyek között pihenni és próbálni, az öltözőben (backstage) „terülj-terülj aztalkám“, a nézőtéren tévés kamerák, németek, magyarok, perzsák vegyesen…
Nehezen fogunk majd elszakadni és nehezen fogjuk magunkat visszapréselni a buszba hajnalban és ujra lefgombolyítani a 16 órát…
Most laposakat pislogva kicsit felélénkülök: hurrá! München már csak 180 Km!… és utána tovább…
16 tonnát raksz…

2010. október 20., szerda

Gerendás-lemezbemutató….

Eddig Gandalf volt a „rossz zsaru”, xénia nagyon tárgyilagos, s tényszerű, én a „jó zsaru”…
Szerepcsere, Gandalf!
Nem szeretek „rossz zsaru” lenni, de hát… kényszerítő körülmények…
S ezek a körülmények azok a dalok, amiket Gerendás Péter bemutatott, szám szerint 11.
(Ő mondta, én nem tudok, s nem is akartam számolni!)
Az előadó kultúrált volt, kedves, az átvezető szövegei nagyon bensőségesek s őszinték, de ez a tényeken nem sokat változtatott. Ami nincs, azt nehéz fokozni, 0 szorozva akármivel, csak 0.
Barátja (jól elfelejtettem a nevét, de nagy arc, biztos, nagyon egyedi, de nem jött le se róla, se belőle) kedves és egyszerű verseire írt zenét…
A szöveg – s ismétlem magam, de ez esetben nem létezik szinonima- kedves, egyszerű, semmi érzelmi hullámzás, semmi igazi nagy szenvedély, sem így, sem úgy, olyan nagyon-el-akarom-mondani,-de-nagyon-keveset-éreztem-én-e-világ-hatalmas-érzelmi-életéből stílusban….
Ami egyáltalán nem baj, nagyon jó, ha vannak kiegyensúlyozott emberek, nem kell poklot-felleget megjárni, de akkor nem kell tán verset sem írni, hanem, mondjuk, pl. szakácskönyvet…, útleírást? Lenne még ötletem, de hagyjuk…
De ez még mindig jobb volt, mint a zene, a dalokat majdnem nem tudtam megkülönböztetni, csak a gyér taps választotta el, mikor kezdődött egy új szám…..
Szóval az a szó, hogy egysíkú, szelíd kifejezés ….
Lehet, a szöveg váltotta ki?:)))
(ha én tudnék dalt szerezni, hát belőlem ja!)
Az egész estét az mentette meg –számomra legalábbis, hogy ne lógó orral távozzam, meg ahogy láttam, a bemutató alatt szórványosan tapsoló s a végére bemelegedő közönség reakcióin is – hogy utána Gerendás Peti elővette a régi, nagyon jó számait, s így mégiscsak valami…
(Ha ez lesz december első vasárnapján a Bem Rak(Rock)parton is, akkor nagyon ne menjetek oda!:) )

(S0phia)

2010. október 19., kedd

Acoustic Band

Ma egy koncertet mutatok nektek, Kaszás Csaba és Katona Tamás közös produkcióját az Acoustic Band-et.(Ha már az ifju Tommy Katonáról beszéltünk...)
Mondjátok el a véleményeteket!

2010. október 18., hétfő

Neil Young - Le Noise

Az Est.hu ezt írja a lemezről:
"Az újdonságok felé nyitott Neil Young ötven éves, meghatározó és sokakat megihlető pályájának harmincötödik szólólemezéhez érkezett a legendás, például a Joshua Tree-t is jegyző Daniel Lanois producerrel. Ha igaz, az albumot is róla nevezték el.
A Le Noise Young falzettjére és a Lanois stúdiókellékeivel fűszerezett, fűrészelt, torzított, roncsolt és erősített zajos gitárra fókuszál, vastag és vakolatlan falak tövében. Lanois és Young együttműködése látványosan teremti meg az új Neil Young szobrot, a bazaltból faragott magányos hajóst, mely két-három akusztikus pihenősziget útbaejtésének kivételével a saját maga keltette zúgás könyörtelen hullámain halad előre.
Young az egymásra halmozott, hol elmosott, hol éles rétegek, a maguk után tartalmas torzulást húzó gitárok hangfüggönyéből énekel kifelé, próbálja meghaladni a saját határait, ami ugye sokszor nem is sikerül, de képes elég erős és szuggesztív maradni ahhoz, hogy tömegeket állítson háta és frissen hímzett zászlója mögé - előbbi hatvannégy éves, utóbbit pedig a tapasztalatok és következtetések megosztásának nemzetközi szimbóluma, a rubin orrszarvú díszíti. Visszhangok, ezerfelől közlekedő, gyengülő és erősödő töredékek, stabil és sallangok nélküli alapgondolatok, minimum felkijáltójelként értékelhető indulások és folyamatosan fenntartott, izgalmas feszültség keretezi a Le Noise dalait.

Neil Young ereje teljében tér vissza, és hozza magával a mozdíthatatlan hegyek stabilitását, meg azt a környezetet, amelyben legújabb lemeze az emelkedett és az emberi, illetve a gyengéd és a kemény minőségeit egyszerre képes mutatni. Nincsenek kérdések, történetek és kijelentések alapoznak a két veterán együttműködésének, amitől az album kimondottan karakteres ízzel bíró anyag lesz."

© 2010 WMG
Watch the premiere of Neil Young's film "Le Noise," featuring performances from his new album! Get it at iTunes - http://wbr.fm/decJgb Directed by Adam Vollick.

2010. október 17., vasárnap

Kaja - gyorshír!

Megszakítva adásunkat, egy közhely!
Az Oktogonon sültgesztenye!!!
(Aki a Pigalle környékén jár, tudósítson, ott van-e, idén nem, de egyszer ilyenkor majdcsak......:) )

(S0phia)

2010. október 16., szombat

Egy koncert

Akartam írni egy különleges hangulatú koncertről, de elszállt.... ami megmaradt belőle az a kiszámítható emberi viselkedés....
Padsoron belüli kelleténél hangosabb megjegyzések, öreglányi rosszalló tekintetek....
Az ember szinte érzi a konyhai szigort és magányt a utóbbinál, kicsit a feltűnni vágyást meg az előbbinél..
A konyhai szigoros nő úgy gondolom más előadáson is szeret megrovó tekintettel körbe-körbe nézegetni. Nagy szerencséjére mindig akadnak olyan emberek akik meg szeretnek megjegyzéseket fűzni dolgokhoz. Mindig egymásra talál ez a két társaság....
Én meg szeretek ezen morfondírozgatni és várni, hogy
mikor kezdődik el a pisszegetés, csittegetés, hallatlanozás meg ilyesmi...
De ez most elmaradt. Azért a zene jó volt. Finoman szólt Dresch Mihály  szaxofonja, száz helyről verődött vissza a székesegyház faláról a trombita. Ezért ( is) érdemes volt elmenni.
Csak ezek a szigorú és rosszalló tekintetek....
(xénia)

2010. október 15., péntek

Két koncert, egy banda - Bohemian Betyárs

1
Az Öreghez mentünk Miskolcra, aki annyira megörült érkezésünknek, hogy a "welcomedrinknek" elfogyasztott vodkák hatására elaludt. Így frissen megismert jeles költő barátjára, Mándoki Gyurira maradtunk.
Hála istennek!
Az előre eltervezett programból nem lett semmi, így Gyurinak improvizálnia kellett. Mivel én még nem voltam a jeles városban, így kis kocsmázással egybekötött városnézéssel kezdtük, majd felmerült, hogy a közelben játszik valami fiatal, ismeretlen zenekar, de elég jók.
Az ajtóban megtorpantam és meglepetten forultam vissza Gyurihoz:
- Itt játszik a Gogol Bordello?
Mert az volt. Mintha a lemezt hallgattam volna, mégis érezni lehetett már az küszöbről is az élő zene varázsát. Boldogan idéződött fel bennem a Gogol koncertek élménye és nagy várakozással gyorsan beljebb nyomultam.
Hatalmas tömeg, csápoló ifjúság, a színpadon első pillanatra középiskolásoknak látszó gyerekek nyűvik lelkesen a hegedűvel és egyébb "gogolos" dolgokkal kiegészített rock-hangszereket. A hangulat mint az "igazin", a meglepetéstől még Hütz lehengerlő személyisége és előadásmódja sem hiányzik annyira.
- Hát ezt nem gondoltam volna. - jegyeztem meg két whiskey között és a nevük elmerült a feledés homályában.

2
A Zion honlapjával ismerkedve bukkanok megint a névre:
- Bohemian Betyars... - izlelgetem az ismerősen csengő szóösszetételt... És lassan felsejlik a ködből a miskolci éjszaka emléke.
- Megvan! Ők azok!
A Zion egy régi moziból iskolává avanzsált épületből lett Ifjusági Zenei Központ. Az épület roskadozik, pénz nincs csak lelkesedés, a berendezés szedett-vedett, amit otthagyott az iskola és amit otthonról el tudtak csórni a gyerekek. Ennek ellenére a belépő csak 300 ft - ha jól emlékszem -, mégsem vagyunk sokan, de éppen elegen, mert így megtöltjük a tanteremből átalakított mini koncerttermet. A hangulat a félévvel azelőtti, az előadás kicsit érettebb. Aki itt van tombol, ugrál, boldog. Utána vén rockkerekkel beszélgetünk, akik kiváncsiságból tévedtek be és nosztalgikusan felfedezni vélik a zenekarban saját kezdeteik hevületét.

A Gogol Bordello mesterien egyensúlyoz azon a vékony cérnaszálon, ami a gagyitól elválasztja muzsikájukat. Az esetek nagy többségében ez sikerül nekik. A Bohemian Betyars - talán tapasztalatlansága okán -, többször esik le erről a cérnaszálról. Védőháló gyanánt a Gogolt feszítik maguk alá, ilyenkor nincs is nagy baj. Kíváncsi lennék, hogy ha a Bordello dalokat magyarul énekelnék, akkor is érezném-e azt a hiányt, amit saját opuszaik alatt érzek? Tapasztalat? Élet és zenei? Majd az idő eldönti. Mindenesetre Péterfi Bori maxiján a Szembogár átirattal megint jól vizsgáztak.

2010. október 14., csütörtök

Közhelyek....

Ez úgy indult nálam, hogy nem szeretem őket...
Aztán volt pénteken egy jó gondolatom, mikor nézegetettem egy írást....
Tudjátok, egyedüllét, magány, meg ilyen dolgokkal kapcsolatban az jutott eszembe, milyen sok mindenfélét olvastam már, hogy aki egyedül, az magányos, meg de nem, meg ilyenek...
És én csak mosolyogtam, mert bizony mondom néktek, nagyon sokszor, ha egyedül vagyok, eszembe nem jut magányosnak lenni s nem egyszer volt, hogy bár nem voltam egyedül, én voltam a Föld legmagányosabbja.........(ez is egy közhely! a szerkesztő gonosz megjegyzése)
Aztán meg elpörgettem más közhelyeken is, miért is használjuk?
Tán, ha jobb nem jut eszünkbe, egy zavart szituációból kiment egy közhely?
Vagy simán semmi se jut az eszünkbe?
(Sajnálom azt az észt...)
A hazugságokban is a legegyszerűbb valami közhelyest kimondani, attól nem tűnik olyan hazugnak, legalábbis, gondolom, annak, aki mondja, jó kis önigazolás, gondolkodni sem kell, kézre (szájra) jön azonnal, s a másik, aki ezt meghallja, vagy megnyugszik, vagy a guta üti meg, mert leveszi a jól álcázott(?) hazugságot...
Igen, valahol itt lehet a közhelyek lényege: olyan megnyugtatóak.
Nincs vele gond, nem kell kódolni, azonnal kiesik az ember száján s jól támogatja a legtöbb játszmát is....

Amúgy ez így bennem is maradt volna s megállapítottam volna magamról, mennyire kis okos is vagyok, meg milyen jó szellemi magam-alá-vizelés volt ez így.
De akkor tört ki rajtam, hogy ezt megosztom veletek, mikor pénteken a téren (a zene világnapján. a szerktő megjegyzése) Ferenci Gyuri - aki azért bár támogat, de soha semmilyen hatalomnak elvtelenül nem adja meg magát - elkezdte kis nótáját a közhelyekről, s hogy azok az életben mennyire ártalmasak..

No, gondoltam, már ketten vagyunk...

Sőt, lettünk hárman is, mert a tömegben mellém sodródott egy nagyon kedves hajléktalan úriember, akitől még soha, egyetlen közhelyet sem hallottam, s nagyon boldogan készült arra, hogy egy herflit ad majd a Ferenczinek...
(picit segítettem is a biztonsági kordonon átmennie, ez a Teréz-anya effektus a legváratlanabb pillanatokban tör ki rajtam...)

Miért írtam most ezt le?

Fogalmam nincs...

Tán azért, hogy megosszam veletek, milyen (no, nem Garp, hanem) S0phia szerint a világ................

(S0phia)

2010. október 13., szerda

Hírek - A MINI EGYÜTTES nosztalgia koncertjei

"Kedves Barátom!
szeretettel várunk!

IFIPARK 79.! RETRO ROCK!
A MINI EGYÜTTES nosztalgia koncertjei

a koncerteken fellépők:
Németh Károly fenderzongora
Németh Alajos bassgitár
Balog Szivacs Jenő dob
Török Ádám fuvola,ének

a Mini együttes a legendás 1976-79 es fellállása újra éled néhány klubbuli erejéig...
A híres Vissza a Városba LP legénysége visszatér...
Újra felhangzanak a legendás LP dalai a Körbe-körbe a Fekete gép a Vissza a Városba és társai....
az együttes ott is fellép fel ahol a 70-es években a legendás klubjai müködtek.

az apropo: Szivacs a legendás dobos hazalátogat ez év oktoberében....
az Ifiparki ,tabáni, bemrockparti teltházas koncertek hangulatát varázsolják vissza a XXI.századba..
http://www.youtube.com/watch?v=wOLEF16iSXQ

1979.-es jelentős Mini koncertek:
máj.1. Tabán 50000 néző
szept.2. Ifipark 8000 fizető
szept.6. Losonc 25000 néző
okt.16. Bemrockpart 600 fizető

és harminc év múltán......
2010.-es történések
Szivacs Las Vegasban él és ott szép sikerrel szerepel
http://www.youtube.com/watch?v=a1xDKQN4TmU
http://www.youtube.com/watch?v=26bxbQxBmT4&feature=related
Lojzi a kiváló Bikini vezetője
Ádám és Karcsi a mai Mini oszlopos tagjai
a nosztalgiakoncerteken a Mini másfél órás ízelitőt add tudásából az eredeti hangzásból...
www.torokadam.hu biografia

okt. 8. Zirc (zártkörű)
okt. 9. Tatabánya West Étterem
okt.14. Pécel Club 11
okt.15. Székesfehérvár OKH
okt. 21. Gödörklub
okt. 28. Colombus jazzhajó
nov. 6. Miskolc

üdvözlettel
török ádám"

2010. október 12., kedd

Világszínvonal a pesti éjszakában

- Itt vagyok a Krúdy utcában, de hol a kocsma?
A telefonban két villanygitár kergetőzik elnyomva minden mást.
- Nem hallak, akkora itt a zaj. Ha egy kis csend lesz, visszahívlak - próbál valahogy megnyugtatni Tamás és bontja a vonalat.
Hirtelen csönd a fülemen, a kezemben, hátamon csomagok. Nem olyan nagy ez az utca, én meg nem szeretem kiszolgáltatni magam másoknak, ezért a kezembe veszem a sorsom és elindulok az orrom után. Vagyis a fülem után, mert a kiszűrődő zajok és a telefonban hallott hangok összevetése alapján lassan rátalálok a Blues Pubra.
A pincébe vezető lépcső alján akaratlanul is félre kel taszítanom pár embert az ajtóval, hogy bejussak. Mint a rajzfílmekben: kigömbölyödik, felfúvódik a helyiség a sok embertől. Állva, ülve, egymásba kapaszkodva még a csilláron is lógnak. A hatvanas évek angol filmjeiben láthattunk ilyet az éppen születő beat klubok mélyéről. A gomolygó cigarettafüstben embereken átlépve siklik keresztül ügyesen a legkisebb réseken is a pincér.
A rögtönzött színpadon Tommy és Tamás, vagyis a Texasból hazalátogató Tommy Katona (ifj. Katona Tamás) és barátja, Petendi Tamás kergeti virtuózan a hangokat. A hangulat feszült az egyes futamok alatt: minden most születik, érezni a teremtés csodáját, majd hangos ováció jutalmazza a fáradhatatlan zenészeket. Egymást követik a zenei motívumok, ismertek és sajátok és régi dallamok a 20-as éveikben járó fiúk friss gondolataival és érzéseivel fűszerezve, manir nélkül őszintén, örömmel. A tizenévestől a hetvenesig bámulják megigézve a felszabadult művészeket. Závody János csendesen támasztja a pultot és figyeli a műsort, majd a végén gratulál és elbeszélget az ifjú Katonával, de most még Tommy énekel, szívből, blues-osan. Sokat ért, fejlődött a hangja a három év alatt, míg nem láttam. Később meséli, hogy remegett a lába, amikor először kellett a saját bandájával immár frontemberként kiállnia Texasban, mert nem hitte , hogy tud énekelni. Most ez annak ellenére sem látszik és hallatszik, hogy a szünetben panaszkodik: fáj a torka, ezért valaki gyorsan a kezébe nyom egy ágyaspálinkát.
És a műsor megy tovább. Ez a két fiú annyira megérti egymást, annyira együtt gondolkodik a színpadon, hogy olyanok, mint egy két petéjű ikerpár. Mi csak hápogunk a gyors zenék fergeteges bravúrjain és hüppögünk a lassú szívbemarkoló érzelmességén (nem érzelgősségén!) és érzékenységén.
Az örömzene vége felé vendégeket szólít Tommy a gitár mögé: a mesterét, édesapját Katona Tamást, aztán a fiatal fiút, akiben régi önmagát látja, Pfeiffer Ákost. Már be kellene hivatalosan fejezni, de a tulaj szól, hogy ne hagyják abba - amit mi sem engednénk :) -, és megint belecsap a két Tomi a bluesba a Blues Pubban, a Krúdy utcában, Budapesten, 2010 hűvös októberében…
Szemünk könnyezik a füsttől, fülünk bedugul a zenétől, mi mégis boldogan szorongunk szűk helyünkön, mert tudjuk, érezzük, világszínvonalú muzsikálást hallunk, ezek a srácok bárhol megállják a helyüket!

index: Program nélkül nem fesztivál a Cinepécs

"A cseh konszolidált világháborús mozit díjazták a vasárnap zárult CinePécs Nemzetközi Filmfesztiválon, amit ötödjére szerveztek meg a közép- és kelet-európai fiatal filmesek filmjeiből. Nem voltak rosszak a versenyfilmek, és nem is voltak régiek, viszont a fesztivál az EKF-s támogatás ellenére olcsónak tűnt..."
A cikk fojtatáshoz kattints ide!

2010. október 11., hétfő

(Nem hiszek!) - Vad Fruttik - Fénystopposok ("Ha tiszta szívvel nekilátok, omlanak hegyek, születnek óceánok.")

A kettőezer tízes évek kult zenekara (vagy lassan azzá lesz). Betölthetik a Kispál feloszlása után keletkezett űrt. Lovasi ezt jól érezte meg, gondolom ezért jelent meg új lemezük a kiadójánál.
Sajnos a lemezbemutatón éppen a lemez egyik - és nem a legpopulárisabb - lényege, a szöveg veszett el a hangzavarban. Én nagyjából értettem, mert ismerem a dalokat, de nővérem (lumnicer) csak a zenét élvezhette. Persze ez a sikoltozó lányokat egyáltalán nem zavarta, ők kívülről fújták a frissen megjelent (okt. 2.) korong számait is.
A hangulat jó volt, bár a dalok - a lemezen - inkább a kádban lassan elvérzés hangulatát sugalják. (Az új lemezt hallgatva mindenesetre legyen a kezed ügyében borotva, vagy valami jóféle szesz!)
(Na, most nem is tudom, a koncertről írjak, vagy a lemezről és mit kezdek ezzel a sok zárójellel?)
A koncert öröm, vidámság, a lemez bú és gyönyör, a mindent feladás és a remény ígéretével játszik. Az első dal a "Lehetek én is " proteszt kiállása után a "Diszkős" elrettentő képein át eljutunk a "Lehunyom a szemem" lírájáig, mely több érzékeny lelkű ember szemébe könnyeket csal anélkül, hogy olcsóvá válna. Közben persze van "szotyis" kisiklás is - aki tudja miről beszélek érti, aki nem, járjon utána :) -, de egészében véve egyre érettebb a matéria. (A szöveg sokszor jobb, mint a zene.)
Eddig a koncertjeiket szerettem, most a lemezüket.
Fogjuk még hallani a dalokat a MR2-n, amennyiben nem szüntetik meg…. (már felreppent a hír…)
(és megint egy zárójel…)
(Volt egy dalom hajdanán:
"Zárójelben élve,
záróvonal alatt,
zárójelbe téve:
mindenhol zár, lakat.")


Vad Fruttik from simarafoto on Vimeo.

2010. október 9., szombat

In memoriam John Lennon

Azt gondolom, hogy ma John Lennon 70. születésnapján többféle megemlékezés is  lesz a sajtóban, zenei klubokban, meg aztán  ki tudja hány helyen és formában fognak róla szólni, írni, zenélni......
Én csak egy dolgot szeretnék erre az alkalomra. A halála napját. Vannak pillanatok az életben amelyek örökre gyökeret vernek az emberben és élesen emlékszik  minden mozdulatra, szóra. és tárgyra. Mintha most történne, csak az idő, a pillanat amely lelassul. Mint egy lassított felvétel. Mert annyiszor lejátszottad már magadban.
 Anyámmal ültünk az asztalnál, a szülői ház nappalinak kinevezett mindenes szobájában, amikor bemondták a hírt. Egymásra néztünk  és csak néztünk....Anyám ugyan nem volt egy  Beatles vagy Lennon rajongó, de tudta és érezte mit jelent ez. Négy gyereke közül  valamelyik mindig fölhangosította a rádiót vagy a magnót ha elhangzott egy dal tőle. Így ő is átélte velünk ezt a generációs robbanást........
Szóval csak ültünk és néztünk egymásra hosszú ideig. Aztán elsírtuk magunkat. Ő gondolom az időt siratta, ami elszállt fölötte, én meg  Lennonnak ezt a hihetetlen halálát... Ez 1980. december 8-án történt.
Ettől kezdve karácsonykor a mennyből az angyal helyett, nálunk Lennon karácsonyi dala szól. A mai napig is.....

(xénia)

Indul a West-Balkán színház - első bemutató a BŐF keretében

" A West- Balkán csapata a korábban meghívott/felkért alkotókkal egyeztetve úgy döntött, hogy függetlenül az NKA pályázati pénzeinek következtében az utóbbi hónapokban előállt financiális nehézségek ellenére, elindítja a 2010 februárjában meghirdetett színházi programját. Mivel a WB színház működési pályázaton még nem indulhatott, minden anyagi forrásunkat az NKA, a NEFMI és a Főváros produkciós pályázataiból szerettük volna megszerezni. Ennek hiányában lényegesen kevesebb pénzből gazdálkodhatunk, de megpróbálunk magántőkét is bevonni a program megvalósításához. Terveink szerint elsősorban új, a hely számára készülő prudukciókat mutatunk be, de egy-egy az alternatív színházi körökben ismert társulat új, vagy korábbi nagy sikerű előadását is befogadjuk.

A színház októberben indul. Az első bemutató, október 13-án, az Őszi Fesztivál támogatását élvezi, ami sajnos pénzt nem, csak pr- és marketing előnyöket jelent számunkra, ami természetesen nem elhanyagolható, hiszen először megjelenni a nyilvánosság előtt egy ilyen rangos fesztivál keretében szakmilag nagy jelentőségű. Mivel újak vagyunk a helyen és mivel a West-Balkán színház ezzel az előadással kezdi meg működését, mi, az alkotók és szervezők arra gondoltunk, hogy érdekes lehetne megmutatni a helyet, ahová beköltözünk, ahol -remélhetőleg- sok jó, izgalmas előadást csinálhatunk a jövőben, vagyis a Skála Metro épületét, történetét az indulástól napjainkig.

Október 13-án indul tehát az évad, a Fő az illúzió - zenés-táncos Skála-valóság egy részben c. előadással, amit 6 rendező jegyez, közülük 3 a Színház. és Filmművészeti Egyetem hallgatója. Minden alkotó maga választja meg színészeit és azokkal készít egy önálló jelenetet 10-15 percben a Skála Metró kapcsán az épület 3-4. emeletén, több helyszínen. Az épület egyéb tereiben (természetesen csak ezen a 2 szinten) képzőművészek alkotásai, videoinstalláció lesznek kiállítva - mind-mind a Skála, a Skála Kópé motívumra építve illetve arra reflektálva. A MOME texil szakosainak segítségével a 80-as évek divatbemutatóját is a színpadra varázsoljuk. (ehhez tartozó szöveg a mellékletben)

Októberben sor kerül egy másik bemutatóra is, a HOPPart társulat új előadását láthatja nálunk a közönség. "Eljövök érted" - a kezdet címmel "opera" készül Máthé Zsolt rendezésében a Jóbarátok és a Dr. House alapszituációit, karaktereit feldolgozva. (ehhez tartozó szöveg a mellékletben)

Október végén újra látható lesz a KoMa társulat egyik legsikeresebb produkciója Garaczi László: Plazma c. színdarabja. (színlap mellékelve)

A Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kötött megállapodásnak megfelelően elindítjuk az SZFE-t bemutató, havonta jelentkező programsorozatunkat, október 25-én a IV. éves Máté osztály régi filmslégereket énekel, Bagó Gizella tanárnő vezetésével. (mellékletben)

Október 26-án indul az Olvasótégely felolvasószínházi sorozat, szintén az SZFE-vel közös projektünk. Ez a havonta jelentkező felolvasószínház tematikus programokból áll, első alkalommal témánk az oktatás, tanítás - Iskola minden határon túl címmel olyan színészekkel, mint Csákányi Eszter, . Petrik Andrea, Debreczeni Csaba vagy Kiss Eszter. (program mellékelve)

November 9-én Horváth Csaba és a Forte társulat tartja itt bemutatóját, amit kifejezetten a mi kérésünknek eleget téve valósítanak meg. A Forte társulat Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed címmel a szanszkrit meseirodalom legrégibb ránk maradt gyűjteménye, a Pancsatantra alapján készít előadást, Dresch Mihály zenei közreműködésével, rendező-koreográfus: Horváth Csaba. (Mellékelve)

Nagy fájdalom, hogy az őszre tervezett Vinnai András: Másikember c. ősbemutatót nem tudjuk megtartani pénzügyi okok miatt, reményeink szerint tavasszal talán sikerül pénz szerezni rá.

Célunk egyrészt a fiatal közönségréteg megszólítása, másrészt igényes befogadó helyet és lehetőséget biztosítani azon fiatal alkotóknak, akik a kőszínház falain kívül keresik a megvalósítás lehetőségeit. Az évad stílusát, arculatát és művészeti üzenetét egységesen a kortárs „színházcsinálás” megújítása határozza meg. Célunk kortárs –elsősorban- magyar szerzők korábban még nem vagy alig játszott darabjainak bemutatása és repertoáron tartása. Ennek megfelelően a későbbiekben Tasnádi István és Pelsőczy Réka egy-egy darabját is színre visszük, a szerzők rendezésében. "
WB SZINHÁZ OKTÓBERI PROGRAM

2010. október 8., péntek

Hírek - EGY KISS ERZSI ZENE "UGATÓ"

" Sziasztok!
Nagyon sok szeretettel várunk benneteket
október 9-én, szombaton 22 órakor az
EGY KISS ERZSI ZENE
"UGATÓ" CÍMŰ LEMEZÉNEK BEMUTATÓ KONCEJÉRE
a Gödör Klubba.
Addig is egy kis kóstoló az új album anyagából:
http://soundcloud.com/ppi/egy-kiss-erzsi-zene-ugato-cd-sample
Üdvözlettel:
Molnár Zsuzska és az Egy Kiss Erzsi Zene együttes
06 (20) 457 6575
www.kisserzsi.hu "

2010. október 7., csütörtök

Hírek - Tommy Katona returns

 Ifjabb Katona Tamás, a sikeres lemeze után három éve Texasba költözött és a Tommy Katona Band-el sikereket halmozó ifju gitáros tehetség pár hétre hazalátogatott tegnap. Pénteken és szombaton Pesten  ad koncertet itthoni barátaival, majd kis pihenés után Pécsett.

A második képen nemrég kapott ajándékát, Stevie Ray Vaughan gitárját csodálja mestere, édesapja.




2010. október 6., szerda

Időgép-Az Ördögkatlan legnagyobb csalódása

Hát, igen, nagyon vártuk azt a szombat estét! Talán a legjobban az Ördögkatlan összes műsoránál!
Másik Jánossal melegítettünk be a Narancsligetben elheveredve a fűben, élvezve a rég nem hallott Kex dalokat.
Aztán felkerekedtünk a műsor befejezése előtt ( megint egy kis egymásra szervezés), hogy legalább parkolóhelyet találjunk a Szoborpark alatt a Cseh Tamás emlékestre. Ép hogy. dugig az alkalmi parkolónak kinevezett mező, dugig emberrel és szoborral a katlan. Azért sikerült befurakodnunk a már törzshelyünknek számító keverőpult elé.
"Harangszó.Tizenegy.Egy árva lélek mennybe megy"(Joyce) ezt már csak magamnak, mikor megszólalnak a harangok. És aztán kezd Víg Mihály. Talán nem így kellett volna... vagy legalább nem ennyire részegen...és akkor egy eb ugatása  nagyon bekavar a Lee van Cleef-nek....Meg is szakítja a dalt és lekiabál a kutyának, hogy húzzon el innen....  De ez csak nem akar odébbállni, neki is kell, hogy kijusson ebből a műélvezetből...még jobban rázendít, igaz kicsit távolodik a hangja, gazdája szégyenlősen húzza-vonja kifelé  a rakoncátlan ebet....
de hát hiába! Ez a Szabadság katlanja! Gyerek, kutya, részeg... mindenki megfér(T) benne békésen...főleg ez a katlankutya...aki mellesleg minden szabadtéri koncert lelkes megfigyelője. .ha meg valami tetszett neki vagy nem, hát ugatott...
Aztán folytatva az előadást jött  a mesemondó Berecz András... Na nem vele volt a bajunk, csak nem tudtuk, hogy került a műsorba...Volt közben a Háy János citerán, nem volt egy Lajkó Félix, de még az egyik legnormálisabb adaptáció volt az övé. Már ameddig láttuk az előadást, mert a Singas Projekt előadása láttán (akik egyébként egy másik projektben, a Pán Balkán  Art Piknikben nagyon jót alakítottak)  elhagytuk a terepet. Erről az  előadásról. és legfőképp Berger Dalmáról már sok bőrt lehúztak, így nem is érdemes róla még egyet....
A lényeg az, hogy szomorúan bandukoltunk, elhagyva a Szoborparkot. Az út mellett ép akkor gyújtogattak ifjú emberek gyertyákat Tamás emlékére.
Mi meg azon morfondírozgattunk, hogy az égi színpadán vajon mit énekelhet jellegzetes mosolyával most Cseh Tamás.........?
(xénia)

2010. október 5., kedd

eszembe jutottál - főhajtás cseh tamás előtt

És főhajtás a producer, a szerkesztő, az előadók, az átdolgozók előtt! Ez nem egy utánjátszó lemez - amiket nem igazán szeretek -, hanem egy önálló alkotás Cseh Tamás dalaiból. Méltó a szerzőhöz, méltó az emberhez. A dalokat mindenki a saját szájaíze szerint a saját stílusában továbbgondolta és ujraértelmezve uj dimenziókat feltárva tette maivá, élővé, lélegzővé.
Szerintem az idei év legjobb magyar CD-éről beszélek.
Bár ezzel ahogy olvasom nem mindenki ért egyet (http://index.hu/kultur/zene/fesztival/2010/08/10/megazni_es_karomkodni/)
Lehet vitatkozni!
Nekem pont attól jó, hogy más. Hogy nem Tamást utánozzák (Talán csak a lemeznyitó Heaven Street Seven féle Vasárnapi ebéd olyan, hogy így szólhatott volna, ha összekerülnek). A Csík „csíkos“, folytatva a minden undergroundot el tudunk játszani vonalat, Péterfi Bori „boris“ és így tovább, Lovasi Andrást is beleértve, aki még az antilovasi klubb tagjait is meg tudta győzni. Nem akarom az előadókat részletezni, mert teljesen ellentétes a véleményem a fentebb bejelölt index cikkel, de a résztvevőket idemásolom:
Heaven Street Seven, Csík zenekar, Péterfy Bori és a Love Band, PASO, Másik János, Napra, Bin-Jip, Kistehén Melankólikusok, Balaton, Lovasi András, Palya Bea, Quimby, Legát, Besh O Drom, Bognár Szílvia és Herczku Ágnes, Etnofon Zenei Társulás, Tóth Evelin és a végén Cseh Tamás, aki a kicsit melodramatikusra sikeredett szerkesztés hatására a „Szomszédom Cseh Tamás“ című régi dalával tanult értelmiségi ismerőseim szemébe is könnyeket csalt.

Az összeállítás szerkesztője, Marton László Távolodó így vallott a lemezről:
„2009 tavaszán, amikor dolgozni kezdtünk ezen a „tribute” albumon, nem egy archív felvételről szerettük volna Cseh Tamás hangját hallani. Még nem tudhattuk, hogy az élet – illetve a halál – felülírja a tervezést. Ami a többit illeti, az lényegében az elképzelésünk szerint alakult: napjaink kultikus előadói – életkortól és stílusoktól függetlenül – emelnek kalapot Cseh Tamás előtt. És miközben mélyen kötődnek a kiválasztott dalokhoz, a feldolgozásaikból éppúgy átsüt a maguk varázsa is. Játsszanak reggae-t, alternatív rockot, elektronikus- vagy világzenét. Egy korongon tizennyolc szín, tizennyolc hangulat, tizennyolc íz, de ott van, mindegyik felett ott van az a közösen megkérdőjelezhetetlen hatás. ” - Marton László Távolodó, szerkesztő

2010. október 4., hétfő

Vótunk egy búcsúban… (Villányi Vörösbor Fesztivál)

Vótunk egy búcsúban
Oszt ittunk kis vereset
és nem is keveset

de hurkát nem faltunk
négyezerötér,
sem ezerér

Ilyetén bordalok ötlöttek eszembe a korgó gyomorba belediktált második veres után a nagy lödösődésben és vásári hangzavarban. Műanyag kertitörpétől a pályinkáig mindent lehetett kapni, csak az árakat nem szabadot észrevenni, mert szívszédülésre azonnal be kellett venni valami zsibbasztót. Szerencsére kedvenc rétesesünknél csillapíthattuk a péterkénket, bár a második adag forró különlegesség nem csak a nyelvünket égette össze - mohók voltunk -, hanem kicsit a gyomrunkat is elcsapta. Így meg sem vártuk a hivatalos gajdolást ami a színpadokra volt beigérve, hanem tíz lityi jóféle veressel felpakolva szedtük a sátorfánkat. 

Az ilyen fesztivált mi otthon csak búcsúnak híjuk és a gyerek pár százassal futja végig a sorokat, itt a pár tízezres is simán elment vóna… ha hagyjuk. 

( tán egy balkáni )












( Ja, és a gazdáknak telett kivetítőre, ami nagyon szépen bevilágította a főteret! )

2010. október 3., vasárnap

Puffogások - A zene Világnapja

Nem én puffogtam, hanem a zene, de erről később.
Most én puffogok.

Pécsett tartották a Zene Világnapja központi rendezvényét, melyet a Magyar Televízió felvett.
Az előzmények:
A benrég felújított Kossuth tér dísze pár hétig egy műalkotás: egy hatalmas tükör, mely tükröt tarthatott volna a szervezők elé is, akik le akarták bontatni, mert zavarta őket! Szerencsére győzött a józan ész és a kiállítók rábeszélőkészsége és - láss csodát -, elfért a koncert rombolás nélkül is!
A koncert:
Népünnepélynek indult, de üröm vegyült bele. A hangkép mintha a TV-sek szájaíze szerint lett volna beállítva: határozatlan, puffogó basszusok, melyek egyesek szerint a fájdalomküszöbb környékén szóltak, elkent középtartományok, stb. Remélem, tényleg csak a TV miatt volt és nem a hangmérnök füle hallott félre! Persze nem értem, hogy miért nem lehet rendesen hangosítani a közönségnek és külön a TV-nek, ahogy ezt professzionálisan szokták? Megint le lettünk szarva mint az EKF nyitóján, amikor az járt jól aki otthon maradt a meleg szobában és a képernyőn mindent látott ellentétben a fagyoskodókkal? (Ja, egy ekkora térre most is elkelt volna legalább egy kivetítő, hogy hátultól is lehessen élvezni…)
Mikor mandolin szólóra került sor, erősen kellett hegyezni a fülemet még az első sorban is, nem beszélve a harmonikáról…
Ezek miatt - néhány kivételtől eltekintve - nekem kicsit langyos, élettelen volt az egész.
A muzsika a népzene körül forgott, nagyot merített a - hálistennek - már elég nagy zenei palettából, de talán éppen ezért el tudtam volna képzelni izgalmasabb válogatást is.

Jó hogy vannak ilyen rendezvények és fontosak is, de nem csak a szólamokban kéne a közönségnek (az embereknek) szólni, hanem a megvalósításban is.


A zene világnapja from simarafoto on Vimeo.

CinePécs… Hmmm…

Olvasom az újságban, hogy lesz fílmfesztivál pécsen, a CinePécs. Fellelkesülve hajdani MoveEast -es élményeimen, megkeresem a fesztivál honlapját és csodálkozom: bár 4-10 -ig tart, de ma, harmadikán délután még mindig az a főhír, hogy „Három nap múlva indulunk!“ Nem nevezném éppen hamvasan frissnek. Hmmm…

A programban - minő meglepetés -, fílmek szerepelnek és… és semmi más. Vagyis aki nem ül be a sötét nézőtérre - ha egyáltalán valahonnan tudomást szerez arról, hogy beülhet -, annak fogalma sem lesz róla, hogy mi folyik a városban. Hmmm…
Emlékszem, a becsülettel elhalálozott MoveEast-nek voltak kísérőprogramjai, amik megmozgatták a várost, imigyen is reklámozva a vetítéseket. Tapasztalatom szerint ezt a polgárok kedvelték. Most úgy tűnik, az egész csak a szakmának szól - ami nem baj -, de így nem tudom, a pár fanatikuson kívűl kik fogják megtölteni a nézőtereket? Hmmm…
Pedig lesz mit nézni, pl az általam igen kedvelt Csoma című Szemző Tibor fílmmel nyit a szemle, amit csak ajánlani tudok azoknak, akik már belefáradtak a lövöldözős akciómozikba.

Hogy milyen lesz a mustra, az majd kiderűl, ha tudunk, mesélünk róla. (Az akreditációról sajnos már lekéstünk, mert épp a megalakulásunk idején zárult…)
Azért azok a régi, jó kis bulik biztos hiányozni fognak… Hmmm...

2010. október 2., szombat

Napi Art for Izma

Megvetem az ágyat:
- Fúúúúj!

Csík! (A zene világnapján)

úgy néztem, jobb, ha Csíkról én..
1 mert én láttam (forralt bor elfogyott, veres jó volt, de akkor még nem sok..)
2. én ott voltam...
no meg én szeretem is őket annyira, nem áztatom, de nem is kell...

kb három rész vagy négy..

első

nagyon jó és szép, a mélyében nyugvó autentikus csíki..
Igazi széki népdalokkal, ahogy kell, és ahogy kezdte Csík János, mikor nem került a nagyvárosi undergroundba, ami a Quimby neki...
kicsit zavart a kurucos tárogató, erre mondják, egyedi szoc. problem, én nem tettem volna bele..
amúgy teljesen hiteles volt, csodálatosan szép és még megható is, ha ismernék ilyen szót...

második

feleljünk meg a Quimbynek meg lovasinak meg a közönség azon részének, mely innen ismer minket..
csillag vagy fecske meg de szeretnék én is hej...
hát annyi, kivéve, hogy vágtatnék beléd a konyhakésen... vagy mi:)

no, de aztán!

jött újra Ferenczi Gyuri s lőn rend
de nagyon!!!!!!

huhuuuuuuuuuuu
no szóval itt kijött Csíkék minden íze s hozzá Rackáék s Ferenczi herflije én meg ordítottam..))
de szabályosan és nagyon berekedtem a végére...
de akkor s ott volt a legjobb!

mi is volt a negyedik?

ja, igen, Csíkék lementek népszerűbe, s közönség nyomásra kis Quimby, de , hogy érdekesebb legyen, volt Madárral az árgyélus kismadár is, no, ez nagyon jó volt!

amúgy a legrosszabb az volt, hogy elfogyott addigra a forralt bor, de nem baj, mert a veresbor ütősebb, így elviselhető volt minden és végre felpróbáltam azt a kalapot, amit kinéztem a bemelegítésnél, Rackáék alatt, a legjobb, mikor a város ismert legjobb hajléktalanja betámadta a Gyurit egy herflivel s még a biztonsági őrök se....

ja és nem menekültök, már tegnap elhatároztam, csinálok egy esszét a közhelyekről, ez ma már biztos, mert megfigyeléseim szerint aztán pláne áll, de amúgy a Ferenczi Gyuri is jól megzenésítette, valahol ráéreztünk egymásra...)))

no Gandalf, tedd a dolgod, én is teszem!!:))))))))
(S0phia)

(Köszönöm S0phia, ráéreztél, hogy nekem most nincs időm, talán holnap tudok puffogni az egészről. (Gandalf))

2010. október 1., péntek

Led Zeppelin

Úgy gondolom nem árt ha egy sok munkával és stresszel terhelt időszak után az ember estefelé benyomja a DVD-t, beállítja a megfelelő hangerőt, és a szobája közepén neki áll ugrálni és ordibálni Robert Plantel együtt.
Milyen jó is, ahogy pattognak le a kimerültség fájdalmai! Ahogy oldódik a feszültség! Ahogy tűnik el az iroda.... és ahogy marad erre az estére a zene békéje és nyugalma. áááááááááááhhh micsoda egy paradicsomi megpihenés! Mindjárt ott is vagy a régmúltban, lég gitározva, ugrálva, ordibálva a testvérbátyáddal a szülői ház szobájában. Igen, itt aztán szólhatott hangosan a Led Zeppelin! Persze volt egy gitár, fából fabrikálva, nem volt egy akusztikus fajta, de amire kellett arra jó volt. Jól meg lehetett rajta tanulni lég gitározni. Amit az ember ennyi eltelt év után is nagyon tud hasznosítani ...és szól a Whole Lotte Love és ott vagy a régi udvarban, érzed a bőrödön a nyári nap akkor még simogató melegét, érzed a meleg trágya szagát, ballagsz az udvar hátsó felébe, füledre szorítva legnagyobb hangerőn az Orion rádiót, mert még ott is a L.Z-nek kell szólnia. Ó, hogy szét nem robbant az a budi ettől a rettenetes nagy szerelemtől!
Milyen jó is, hogy van a zene... Milyen jó elmerülni benne.. Milyen jó szabad utat engedni az érzelmeknek...
Jó benne megpihenni....
És az iroda? Kérdezné Arthur R. ....
(xénia)